Mondta Virág elvtárs a Tanú című filmben, és ez így is van. Amikor azt hiszed, veled már annyi rossz történt, hogy innentől már csak jó jöhet, akkor üt be a krach. Pedig te mindent megtettél, hogy lassan, de biztosan rendbe jöjjenek a dolgok. Igazán nem szoktam a családtagjaimnak nyavalyogni, igyekeztem napról-napra többet nyújtani nekik, mert én gyógyulok! A mai napig úgy érzem, mindent megteszek a gyógyulásomért !
A legutóbbi alkalommal már eléggé el voltam keseredve, mert az ultrahangos doktornő nem sok jóval vigasztalt. Másnap már egy sebész doktor megfellebezhetetlen véleményét hallgattam. Nincs mese, újabb műtét jön. Majd csak két-három hónap múlva, vagy valamikor. A hasfali sérvem sajnos olyan nagyra megnőtt, hogy ez már engem zavar. Az agyvérzés után lebénultak az arcidegeim, és a szervezet védekezőmechanizmusaként jelentkezett egy ingerköhögés. Ez is azok közé a dolgok közé tartozik, amit csak hónapok múlva magyaráztak el nekem. Nem mintha lett volna jelentősége, úgy sem tudtam volna változtatni rajta! Mégis jó volt tudni a miértet is. Szóval tavaly május végére már odáig fajult a köhögésem, hogy éjszaka szinte semmit nem tudtak tőlem aludni a szobatársak. Na most, hogy ekkor repedt ki a hasfalam, vagy később , ezt sem tudja nekem megmondani senki. A lényeg, hogy ezt a sérvet meg kell operálni. Nem az zavar, hogy felvágják a hasamat és mellesleg kiveszik a kövekkel dúsított epehólyagomat, hanem az, hogy megint elaltatnak. Már most félek az altatástól, pedig még azt sem tudom, hogy mikor kerül rá sor. A műtétre várók listája tizenegy hónapra előre tele van. Hosszú egészségügyis múltamnak köszönhetem, hogy ha szerencsém van még az idén megoperálnak. (Ez az én nagy protekcióm, ennyit tudnak nyújtani egymásnak a szakmabeliek, mert a fenenagy fizetésünktől felkophatna az állunk.) Ha nincs ismerős, aki beajánlott a doktornak, nem tudom mikor kerülhettem volna szakorvos szeme elé. Valami nagyon rossz a magyar egészségügyben, és ezt soha senki nem tudja, nem akarja megoldani. (A Hippokrateszi-esküért nem adnak semmit a boltban!) Az egyetlen megnyugtató dolog az volt, hogy hiába mentem volna előbb, az agyi történésem miatt csak az agyvérzés után másfél évvel altathatnak el megint. Ezzel azért gördültek le kövek a szívemről, mert a férjem mindig azt mondja, hogy nem törődöm eleget magammal. Gyógyszeres kezeléssel pedig s sérvet nem lehet gyógyítani, erre egyetlen megoldás a kés. Nyáron pedig amúgy is ki akar haskötővel mászkálni.Tehát még ki sem másztam az egyik gödörből, máris itt a következő. Én most már csak abban tudok bízni, hogy itt minden rendben lesz .
Ha már aznap orvoshoz mentünk, hát felkerestem a szemész doktornőmet is, ha lúd, legyen kövér! Ő legalább jó hírrel szolgált. A jobb szemem is teljesen meggyógyult anatómiailag, már szinte nem is látszik a régi gyulladás nyoma. Csak a műkönnyet és az allergia ellenes szemcseppet kell használnom. És ittentől várom a csodát, hisz a kettőslátásom hardver hiba, ami egyszer majd csak szíveskedik meggyógyulni. Mert lehet, hogy szemészetileg gyógyult a jobb szemem is, én azért még érzem, hogy nem a régi, nagyon megerőltető vele olvasni, és még mindig nem tudom olvasásra használni a multifokális lencséimet. De minden nap dolgozom a feladat megoldásán, és szentül hiszem, hogy egyszer majd az is rendbe jön.
Szóval nagyok az én gondjaim, de igyekszem nem depressziósnak lenni, hisz az élet időnként szép is tud lenni…
