Hát ember tervez, Isten végez!
Én is már napok óta jövök a számítógép elé, hogy megírjam legfrissebb opuszomat, de soha nem érek ide. Még mindig nem sikerült átszerveznem az életemet a munkába állásom óta. Majd egyszer biztosan sikerül.
Az éjszaka még nagyon tudtam, hogy miről akarok írni, de most, hogy leültem a gép elé mindent elfelejtettem. Nem egyszerűek mostanság a napok, és a mainak még nincs vége! Még csak kora délután van és ma még jön a gyógytornász és megyek kozmetikushoz. Hátha valamitől jobb kedvem lesz !
A hangulatomat magam rontottam el magamnak. Bementem reggel a belgyógyászati ultrahangba, hogy megnézessem történt-e valami változás az epeköveim körül. Ezek után szépen elbeszélgettünk a hasfali sérvemről, amiről nem is akarok tudomást venni és próbálom bagatelizálni a dolgot. Sajnos, azt hiszem tovább nem lehet, mert egyre nagyobb, most már női ökölnyi is tud lenni és egyre fájdalmasabb. Tehát a következő feladat: keresni egy sebészt, aki fel meri vállalni a műtétet és meggyőz engem, hogy nem kell rinyálni. A tavalyi agyvérzésem után egyre inkább félek minden orvosi beavatkozástól.
A mai nap csúcspontja eddig a Semmelweis-ünnepség volt. Az igazság az, hogy én alapban útálok minden ilyen össznépi pofavizitet. Amiért a mai napit mégsem hagytam volna ki, az a hosszú táppénzem és a betegségem volt. Ma délben nagyon sok olyan emberrel találkoztam akivel az elmúlt, több, mint egy évben nem. Bízom benne, hogy akik oda jöttek hozzám érdeklődni a hogylétem felől azok őszintén tették ez, mert én azt hiszem. Jó volt hallani őket, hogy örülnek, hogy dolgozom, hogy élek és, hogy újra köztük vagyok. Na ezek az élet szép pillanati és ezekért kell élni! Ja, magában az ünnepségben nem volt semmi extra, és még ajándékot sem adtak.
Már régóta szeretnék írni arról, hogy amióta dolgozom egyre inkább rájövök, hogy eddig burokban éltem az elmúlt időszakban. A férjem nagyon vigyázott rá, hogy semmiféle rossz behatás nem érjen engem. Hozzám csak a jó hírek jutottak el, a napi gondokat mond ő vállalta fel. Egy nagyon szép mesevilágban éltem és most nagyon nehéz innen felébredni. Igazán nem is akarok. Meg szeretném tartani magamnak azt a luxust, hogy csak a jó dolgokkal foglalkozzam. Már írtam arról, hogy tavaly teljesen átértékeltem az életemet, a mostani életemben is ehhez szeretném tartani magam. Soha nem voltam veszekedős, de megalkuvó sem. Meg van a magam véleménye a dolgokról, amit nem szeretnék senkire ráerőszakolni, de nem érdekelnek a munkahelyi csipp-csupp ügyek sem. Tudom, hogy ettől nem lesz szebb a világ, de legalább én megpróbálok kívülálló maradni. Van nekem elég bajom!
Bocsika, csengettek. Megjött a gyógytornász…
