Ha egész nap esik az eső és fúj a szél, az bizonyos szempontból jó! Nyugodt szívvel lustálkodhatsz egész nap, hisz úgysem lehet kimenni a kertbe. Na, ez volt tegnapelőtt. Tegnap viszont már hétágra sütött a nap, el is kellett menni délelőtt vásárolni! Nehogy már itthon üljek ilyen szép időben! Amúgy meg el kell költeni a párom még megmaradt néhány forintját (na, ebben nagy vagyok)! Délután pedig jött a gyógytornász, ő egyenlőre utoljára. Ma délután jön a másik gyógytornász, őt még szeretném ha jönne egy darabig!

Nehogy azt hidd, hogy azért vagy táppénzen, hogy gyógyulj! Ha valaki táppénzen van, annak rengeteg dolga van. Mi tavaly augusztustól idén január végéig annyit jártunk fizikoterápiára, hogy a végén már én untam. Most inkább beszélek, hogy az arcom jobb oldala is mozogjon. Még tavaly nyáron vettünk a Rehabon egy TENS készüléket, amióta nem járok fizikora a férjem ezt teszi fel a torkomra és az arcomra is minden nap. (Ha Ő nem csinálná nekem én biztosan képtelen lennék rá, na többek közt ezért tartom. Mostanra már csak a gyógytorna maradt, de a heti öt munkanapból ez is négy napon jelent kötöttséget. De az az igazság, hogy nélkülük hajlamos vagyok ellazsálni a tornát, vagy arra szoktam hivatkozni, hogy mozogtam eleget a kertben. Ettől, mármint a kertben járástól javul a stabilitásom. Nem szoktam elesni, és igazán csak a két fal közötti szűk helyen való mozgás okoz nehézséget kültérben. Lakásban hál Istennek stabilan mozgok. A férjem azt szokta mondani, hogy mindent meg tudok csinálni, amit előző életemben , csak lassabban.

Annyira aggódik értem, de hát ők láttak engem válságos állapotban Pesten, hogy meg tudom érteni. Elolvas mindent, hogy mivel tudna még javítani az állapotomon. Az aszalt gyümölcsök és a gyümölcsök még rendben is vannak, azokat szeretem. De az a sok vitamin készítmény amivel töm, azért már túlzás, bár Ő csak az Immunrendszeremet akarja erősíteni. Nekem viszont a sok vitamintól nő az étvágyam és szaporodnak a kilóim, hiába mozgok most már többet. Nem tudom, hogy leszek a régi önmagam, most inkább a „Bors néni”-re hasonlítok.

Nagyon szeretem a tavaszt, virágoznak a fák és a virágok, énekelnek a madarak. Ezért is jó ilyenkor kint lenni a kertben (Panellakásban már megőrültem volna. Ezért nagy szerencse nekem a családi ház!) . Lassan már elvirágzik a gyöngyvirág. Annyira szeretem az illatát, hogy a férjem minden nap szed nekem egy csokorra valót. Az egész lakásban érezni az illatát!

A férjem (miután ő naponta velem van), csak onnan veszi észre az én javulásomat, hogy mostanában egyre többet ugráltatom és egyre többet veszekszem vele. Pedig én nagyon tudok örülni minden új dolognak, amit meg tudok csinálni. Már tudok kapálni! Kár, hogy most már fáj a hátam is. Igaz, hogy amikor még teljes mértékű volt az ataxiám, akkor még nem tudtam kapálni. Tudok locsolni, pedig a locsolócső nem egy stabil dolog, mégis nagyon örülök, hogy végre valami értelmes dolgot is el tudok végezni. Még ma is a meglepetés erejével hat rám, amikor valamiről kiderül, amit fejben elvégzek, hogy az a maga valójában sok nekem. A természet valahogy nagyon jól elrendezi a dolgokat, mert nem tudok elvégezni olyat, amivel ártani tudnék magamnak. Ha eléggé hiszel abban, hogy meggyógyulsz, előbb-utóbb rendbe jönnek a dolgok. Persze nagyon sokat kell érte dolgozni, még ha nem is látszik.

Ha a látásom rendbe jönne, az egész eddig történt balszerencse miatt nem fájna a fejem. Nagyon nehezen tudok beletörődni abba, hogy nem hihetek a szememnek. Persze igyekszem, hogy ezt senki ne vegye észre, de ez rengeteg energiába kerül. Két dolog vigasztal. Az egyik, hallottam olyan emberről aki annyira megszokta a kettős látást, hogy már fel sem tűnik neki (Ezt saját magamról nehezen tudom elképzelni!) A másik, hogy folyamatosan változik a látásom. A legrosszabb az volt amikor odakint mindent síkban láttam, nem voltak mélységek. Most már a kettős látás is csökkent, csak szellemképesek a fejek. Vannak vízszintes csíkok ahol teljesen normálisan látok. Olvasáshoz , számítógépezéshez sajnos még mindig a olvasószemüveget használom, egyik felén letakart üveggel. Mostanában sajnos a jobb szememmel homályosan látok, de ez is csak valami idegi tünet, mert a szememnek nincs kóros eltérése, csak valamelyik műtét során érintett lett valamelyik látóidegem, ami még nem regenerálódott teljesen. Úgyhogy, fel e fejjel…