A természet valamit nagyon jól elrendezett.Ha magatehetetlen vagy vagy nagyon beteg vagy nem nő a szőröd, hogy ezzel is tehermentesítsenek.Tavaly márciusban, a műtét előtti héten voltam fodrásznál, hogy levágassam és bemelíroztassam a hajam. Levágattam jó rövidre, hogy a műtétnél csak borotválni kelljen a tarkómat. A melír teljesen fölösleges volt, mert a műtét előtti este meg kellett mosni a hajamat Betadinos odattal. Ettől nagyon szép, sárgarépaszínű lesz mindenkinek a haja, ami a mosások során lekopik. Igen ám, de az én hajam május elején lett megmosva először.Az első fényképeim május közepéről, végéről valók. Azokon még nagyon rövid a hajam. Én nem is foglalkoztam volna vele, de a mi családunkban ősidők óta én vágtam a fiuk haját. Ők jöttek rá, hogy ideje lenne hajat vágatni. A párom felhívta a fodrászomat, aki már a következő pénteken délutánra megígérte, hogy eljön a lakásunkra és lenyírja mindenki haját. Ez már júniusban volt. És minden úgy lett, ahogy a fodrász ígérte. Hogy mennyire megnőtt a hajam március óta, az csak hétfőn tudatosult számomra, amikor a Rehabon mindenkinek feltűnt, hogy levágattam a hajam. Utána is rendszeresen megjelent nálam a fodrász és elrendezte a sérómat. Mostanában már mi megyünk hozzá.
A bikinivonalat a tíz hónap alatt kétszer kellett levágnom, a hónaljamat pedig egyszer, mert ellenfényben már lehetett látni három szőke szőrszálat. Mindez, nem az igénytelenségem miatt alakult így, hanem mert nem nőtt a szőröm. Állítólag így viselkednek a férfiak is háborús időben. (Nem tdom, sosem voltam férfi.) A körmöm is nagyon lassan kezdett el nőni, a régi iramában talán azóta, hogy ithon lábadozok.
Június közepén egy hétközbeni napon bejelentkezett nálam a Hugom, hogy ötödmagával meglátogatnának vasárnap. Hozzák a nyolcvanhárom éves Apukámat is. Már pénteken a bevásárlásnál elkezdtem aggódni, hogy minden készen lesz-e, és minden rendben lesz-e. Még jó, hogy járni is csak járókerettel tudtam ! A két fiam már vasárnap kora reggel elkezdett főzni. Párom asztal hozott le a tetőtérből és segített megteríteni a fiúknak kint a teraszon. Az ebéd alatt is végig ügyeltek rám. Nagyon nehezen fogtam fel, hogy itt most nem háziasszony, hanem ünnepelt vagyok. Hamar elrepült az a fél nap, amit itt töltöttek, de én így is nagyon elfáradtam. Még a március végi műtét előtt letettem az összes ékszeremet. Most először jutott eszembe, hogy legalább azt fel kéne vennem, ami nem zavar senkit. A fülbevalóimra esett a választásom, amit az ötvenedik születésnapomra kaptam,az egyik lógómon "Á" betű, a másikon "M" betű van, hgy mindig emlékeztessen a két fiamra és mindig velem legyenek. Két és fél hónap telt el a kivétel óta, és már most alig sikerült áttuszmékolni a fülcimpámon lévő lyukon, pedig az pár napos korom óta ott van.
Július elejére várt engem Pestre a Professzor, aki operált. Ugye, már volt fülbevalóm, az út előtt magamra aggattam a többi ékszeremet is. A kontroll előtti napon még vettem egy pár lapos sarkú szandált, nehogy papucsban tegyem tisztelemet az Idegsebészeten, mert még leharapják a fejem! A kutya nem foglalkozott ilyen dolgokkal. Mindenki el volt ájulva attól, hogy mennyit javult az állapotom. A Prof. örült, hogy tudok járni járókerettel és tudok beszélni. A kérdései az elején arra irányultak, hogy mennyire vagyok tájékozott térben és időben. Nagyon meg volt elégedve az eredménnyel, pedig mi volt az a mostani állapotomhoz képest. Én csak később tudtam meg, hogy az agyvérzés műtét után azt mondta: vannak biztató jelek. A felgyógyulásomról nem volt meggyőződve, maradhattam volna az a bábu is, akit másodszorra kihoztak a műtőből...
