Beköltözésen napján volt egy vitám az osztályos orvossal, aki menten magasítót akart tetetni az ágyam két hosszabbik oldalára, ami ellen én kézzel-lábbal tiltakoztam.Ez ugyanis nem csak azt jelentette volna, hogy csak "kísérettel közlekedhet"-ek, de az ágyról a lábam is csak segítséggel tudtam volna lelógatni, ez pedig az én olvasatomban a személyes szabadságom korlátozását jelentette volna, pedig nem is vagyok hülye, csak agyvérzésem volt. Végül úgy egyeztünk meg, hogy az első leesésig szabadon maradhatok az ágyamon.
Már említettem, hogy az első hetekben csak felügyelettel mehettem WC-re és zuhanyozni. (Itt senkit sem érdekelt, hogy mikor és hogyan mosod meg a fogadat!) A segítséggel örténő zuhanyzás ideje reggel volt. Aznap reggel is megfürdettek annak rendje és módja szerint. A tiszta ruhám oda volt készítve az ágy párnájára. Már napokkal ezelőtt kisírtam, hogy fel tudok öltözni egyedül.Ez nagban növelte az önbizalmamat. Aznap reggel is meggyőztem az ápolónőt az ágy közepén törökülésben ülve, hogy meg tudok én törölközni és fel tudok öltözni egyedül, csinálja csak a többi dolgát.Esküszöm, csak kinyúltam balra a pólómért és abban a pillanatban csattant a homlokom a vizesblokk falán, a mellemet pedig beütöttem az általam előző este odatett hokedlibe. A csattansra egy pillanat alatt nagy ribilió lett. (Még beköltözésemkor közölték velem, hogy ezt a betegséget nem lehet megúszni esés nélkül, arra vigyázzak, hogy a fejemet, de főleg a tarkómat soha nem üssem be.) Az ápolónők miután meggyőződtek arról, hogy nincs semmi bajom, rögtön elmondták hogy ez nagy baj, mert be kell írni egy füzetbe, hogy leestem, és ennek mindig vannak következményei. Képzelhetitek hogy féltem a következő vizittől, hogy megint magasítót kapok az ágyam két oldalára, ebből már Pesten is elegem volt. Nagy volt a megkönnyebülésem, amikor szóba sem került viziten. De hogy nem felejtették el annak ékes bizonyítéka, hogy július végi távozásomkor még emlékeztek az ápolónők a nagy ijedtségre.
Miután elég sokáig voltam Rehabon, később volt alkalmam tapasztalni (másnál), hogy az "Ember a földön!" kiáltás a személyzet minden hallótávolságon belül lévő tagját arra ösztönzi, hogy a lehető legrövidebb időn belül a helyszínen legyen. meg kell állapítani, hogy a betegnek történt e sérülése, ha nem vissza ellett tenni az ágyra. Idős emerenél ez nem mindig volt egyszemélyes feladat. Ha sérülés is történt, akkor persze értesíteni kellet az orvost is.
Még jó, hogy ilyen hamar itt van a következő hétvége, plusz hozzájön a hétfő is, mert időponton van Fehérváron a Szemészetre és a Tüdőgondozóba. A Szemészeten hamar végeztünk. Ha ismered az orvost annak meg van az a nagy előnye, hogy elmondhatod és meghallgatják a panaszodat. Először nagyon meglepődött a Doktornő a letakart szemüveglencsémen, de jogosnak ítélte a gyógymódot. Olvasni pedig azért nem tudtam a multifokális lencsémmel, mert a lebénult szemem, nem tudott alkalmazkodni a lencsémhez. A probléma megoldására átmenetileg kaptam egy olvasószemüveget. Maradt a kenőcs, a gél, a műkönny és kaptam hozzá egy allergiaellenes szemcseppet is.
Ha évek óta ugyanahhoz az Optikushoz jársz, csak most, csak neked beleteszik a régoi szemüvegkeretedbe is a megrendelt lencséket ha megjön. Két nap múlva a párom ihozta utánam az olvasószemüvegemet. Teljesen más lett a világ ! Tudtam könyvet, újságot olvasni, nem csak a nagybetűket. Rejtvényfejtéskor meg tudtam különböztetni a számokat, és bele tudtam írni a kockába.Természetesen ennek is takarni kelllett az egyik lencséjét, különben sokan voltak a betűk. (A számítógéphez ma is használom az olvasószemüvegemet, bár már egyre jobban látok.)
Amilyen gyorsan végeztünk a szemészeten, olyan nyögvenyelős lett a Tüdőgondozó. Nem kerestem meg induláskor a Vezető Asszisztensnőt, mert nem voltak sokan, nekem pedig volt időpontom.(Na itt megtanultam, hogy nem minden betűt tudok kiejteni, többek közt nem tudom megmondani a nevem és a lakcímem.) Minden VIP-snál van VIP-sabb. Kár, hogy ezt a saját bőrömön kellett megtanulnom. Végre kijött az asszisztensnő és kapásból elküldött légzésfunkcióra. Hát elég nehezen tudtam összehozni. Nem azért mert járókeretem volt, nem azért mert le volt fagyva az arcom, még csak nem is a szemem miatt. Egyszerűen azért, mert nem ért össze jobb oldalon az alsó és a felső ajakam. Többszöri próbálkozás után sikerült szinte tökéleteset fújnom. De ezzel még nem ért véget a megpróbáltatásom, mert az ugató köhögésem miatt még el kellett mennnem egy mellkas röntgenre is. Itt már az aszisztensnőnek is feltűnt, hogy milyen régóta itt vagyok, eléggé feltűnő jelenség voltam a járókeretemmel. A röntgenasszisztensnő és a munkahelyem vezető asszisztensnőjének közös közbenjárása kellett ahhoz, hogy újra a Tüdőgyógyász elé kerüljek. Az első kérdése az volt, hogy miért a megyén kívülre mentem rehabra. Mintha ebbe nekem báérmi beleszólásom lett volna annakidején,az engem operáló orvos és a reheb vezetője régről ismerték egymást, ennyi.
A lényeg az volt, hogy nincs tüdőgyulladásom, az allergiagyógyszeremet leváltotta egy erősebbre, és ha nem szűnne meg a köhögésem akkor meg kellene tükrözni a légcsövemet, mert lehet, hogy a két hétig bent lévő tubus megsértette. Ennyiben maradtunk. Nekem semmi kedvem nem volt egy légcsőtükrözéshez, sem egy nyelőcsőtükrözéshez, tehát váram a csodát. Egy biztos, aznap nagyon elfáradtam...
(Nagyon haragszom a TV reklámokra, ha valaki alllergiás akkor ne a patikába menjen gyógyírért, hanem orvoshoz diagnózisért.Emlészem, amikor tíz éve diagnosztizáltuk az allergiámat, kaptam rá gyógyszert, ami szigorúan receptköteles volt.Aztán néhány év múlva leváltottuk egy modernebre, hatásosabbra. Most meg azt látom a reklámokban, hogy csak be kel mennni a patikába és megvenni ezt a gyógyszert. Csoda, hogy nincs semmi hatása?) A gyógyszerlobbi lassan teljesen fölöslegessé teszi az orvosokat. Pedig tudomásul kéne venni, hogy egynelőre még szükség van rájuk!)
