Sok mindenről írtam már Nektek, de nem írtam egy állandó látogatómról. Már kiköltözésem első vagy második napján megelent és hozott nekem kaját. Ő az egyik fehérvári telekszomszédom Anyukája és itt lakik a kisváros melletti egyik faluban.Amikor megtudta, hogy idekerülök megígérte a lányának, hogy meglátogat. Én két okból is nagyon örültem a látogatásának. Nagyon finomakat főzött, ha nem volt ideje főzni, akkor is mindig hozott valami nagyon finomat a péktől vagy a cukrászdából. Nagyon jó kis beszélőkéje volt és mindig nagyon vidám volt nálam. Nekem pedig erre volt nagyon nagy szükségem. Ő kb heti rendszerességgel látogatott, én pedig Őt is nagyon vártam a családomon kívül. Kapcsolatunk a rehab után is fönnmaradt, vagy telefonon beszélünk vagy kype-n. Marikán kívül még két fehérvári hölgy látogatott meg egy délelőtti torna után. Nagy meglepetés volt, bár egyikük vol nálam a fehérvári Kórházban is és telefonon is többször beszéltünk. Épp előtte tört le a tőle kapott bögre füle, mert a gravitáció már akkor is működött és minden lefelé esett. Akkor is nagyon meglepődtem, de jólesően. A férjem azt szokta mondani ezekre a négy-öt napos hetekre, amikor pénteken mentünk haza, hogy ez olyan mintha vidéken dolgoznék és csak hétvégén jönnnék haza. (Gondolom azért akkaor tudnék dolgozni otthon is, így meg csak a gond van velem.)
A fiatal hölgyet, aki a szobában az ablak előtt feküdt, hamarosan átkölöztették az egyik hátsó szobába, ahol már heverők voltak, mert Ő már lassan mehet haza. Ott sohasem érezte jól magát. Nekem szerencsém volt, sokáig ebben a szobában maradhattam. Nem maradt üresen sokáig az ágya, jött helyette egy hölgy, aki sokkal fiatalabbnak tűnt a koránál eleinte. Az első időben nem is volt vele gond, leszámítva a sarkán a felfekvést, amit a másik kórházból hozott magával. Aztán néhány nap múlva a rokonai hazavitték a mellettem lévő ágyon lévő hölgyet is. Na, helyette is jött másik! Legszívesebben egész nap feküdt volna, tele volt panasszal, ha "kintfelejtették a tolókocsiban". Az volt a jószokása, hogy olddalra fordult, szerencsére a másik irányba.Ha unatkozott elkezdte csikorgatni a protkóját. Egy idő után elvették tőle az ápolónők éjszakára, de kiderült, hogy van másik. Én kevés dolgot nem tudok elviselni, ez közéjük tartozott. A botrány akor tört ki, amikor egy viztnél a Főorvos vette észre az ágya alatt a gyógyszert. Na,innentől kezdve összetörve kapta a gyógyszert és mindig felügyelet alatt kelett bevennie. Közben az ablak előtti beteg állapota "egyre romlott", tele volt panasszal nem akart lemenni a tornateremba, vagy útközben hányingere lett. Aztán felvette azt a szokást, hogyha észrevette, hogy ébren vagyok azonnal elkezdett ökölődni egy vesetálba, majd erőteljesen köpködni. Az elején ilyenkor becsöngettem az ápolónőt, de kiderült, ezek csak vaklármák, a műsor csak nekem szólt. Miután mindkét beteg kórházból került ide, mindkettőnél csak hálóing, köntös, papucs volt. Civil ruhája mindketttőjüknek csak anyi volt amiben be ment a kórházba. Ezért minden reggel a fürdetés után az ápolónők kerestek nekik ruhát a raktárban, hogy fel tudják őket öltöztetni.Volt náluk a szociális ápolóő is, de a hozátartozokat ő sem tudja berángatni.Vagy hiába hívja fel őket telefonon és mondja el nekik , hogy mire lenne szükség, hétvégén úgy is azt hoznak be a látogatásra amit akarnak. Nagyon hamar eljött az az idő, amikor már mindkét hölgyet pelenkázni kellett állandóan. Miután nem volt szaglásom ez engem az elején nem zavart. Aztán egy délután egyszerre akarták tisztába tenni mindkét hölgyet, és mindketten tisztességesen tették a dolgukat, hogy legyen értelme a munkának. Na, ez volt az a pillanat, amikor kiderült, hogy visszatért a szaglásom. Szegény párom alig tudott kikísérni a folyosóra. Először az ablak előtti beteget vitték el egy másik kórházba műtétre, aztán a mellettem fekvő került fel egy délelőtt egy emeletttel feljebb, az Ápolási Osztályra. Még aznap megjöttek az új szobatársak. Egyrészt, hogy ne töltsem egyedül az éjszakát,másrészt csak így lehetett tartani a magas kihasználtságot.
