Ha egy Országos Intézet Intenzív Osztályán rendezkedsz be anak megvannak a maga előnyei.
Ha nem ezen az osztályon, nem hétközben történik ez veled és nem erre az intenzívre visznek be, akkor két hétig sem kellett volna téged látogatni! - Szokta volt mondogatni életem párja, amivel arra szokott célozni, hogy nem biztos, hogy máshol életben tudtak volna tartani. ( Nem akarok megbántani egyetlen Intenzív Osztályt sem.)
A szakami háttéren kívül két dolog van,ami emellett az osztály mellett szól.Az egyik a műszerezetség, olyan gépek vigyáztak rám, hogy öröm volt hallgatni őket. A másik az ágy, amiben feküdtem egy hónapig.Ezeket az ágyakat motorikusan mozgatták, gondolom nem csak az ápolószemélyzet kímélése miatt.Minden ágyon voltak gombok a mozgatáshoz. Ha már elég sok időt eltöltötél itt, és nem mindig aludtál, hamar megtanultad, hogy melyik gomb mire szolgál. El tudom képzelni azt a megdöbbenést amit az okozott, hogy késő este a nagy csendben kipróbáltam az ágyam mozgatógombjait, és elkezdett zümmögni a motor. Aki volt már teljesen kiszolgáltatott helyzetben az át tudja érezni az örömömet, hogy most már és is tudok valamit, és nem kell órákig abban a pozicióban maradnom, amiben hagytak. (Ennek nem biztos, hogy mindig örültek.)
Általában keveredett az álom és a valóság az én világomban. Minden ápolónő kötődött az én fejemben egy-egy fehérvári ismerősömhöz.Rá hasonlított, úgy is írtam róla. Ebből a gyönyörű álomból mindig kizökkenett a párom és visszarángatott a valóságba.
Családtagjaim arról vették észre, többek közt, hogy javul az állapotom, hogy napról-napra csökkent a belém szerelt vezetékek száma. A tubus kivétele után, a kanül behelyezése mellett magpróbáltak lassan etetni.( Több ment mellé, mint a gyomromba.) Először a görög-joghurt jött, aztán a gyümölcsös krémtúró és a kekszes krémtúró. Az egyetlen gyümölcs amit hajlandó voltam megenni az az eper volt. És voltam olyan naiv, hogy elhittem a Zsuzsának , hogy ez az Ő kertjükben termett. Áprilisban !
Etetés után, ha nagyon tortyogtam, leszívták amit félrenyeltem. Hát ezt nem kívánom még az ellenségeimnek sem, nagyon kellemetlen művelet volt. A férjem azt mondja, nagyon fájdalmas lehetett nekem, mert ha ott volt amikor csinálták, mindig nagyon szorítottam a kezét.Ha nem volt ott, akkor is fájt, csak akkor az ágy szélét szoktam szorongati. Már a szívógép hangja is fájdalmas emlékeket ébresztett. De hát ez is az én érdekemben történt. Egy húnap ágyban fekvés után sem lett tüdőgyulladásom.
Lehet, hogy írtam már, hogy a két fiamat okoltam azért, hogy nekem gégemetszést csináltak. Megnyugattak, őket nem kérdezték meg, ha mégis megkérdezték volna úgy is beleegyeznek, hisz ez az orvosok szakterülete és nem dönthet ilyen nagy volumenü kérdésben egy laikus.
Úgy döntött a nagy vizitáló testület, hogy ki lehetne venni a kanült, hátha minden rendben lesz.Ehetnék fajsúlyosabb kaját is, de nem kórházi kosztot. Mivel nálunk otthon én főztem, családom férfitagjai hozzánemértés miatt kiestek a versenyből. Hál Istennek Zsuzsa elvállalta ezt a nehéz feladatot azzal a kikötéssel, hogy én mondom meg, hogy mit főzzön. Így ettem az első alkalommal kelkáposzta főzeléket.Másnapra csirkehúslevest főzött nekem Zsuzsa beleturmixolt csirkemájjal.Ő minden reggel behozta nekem a kaját és elment dolgozni, mondván majd megetetnek.El is kezdtek eteni a levessel, egy idő után intettem, hogy elég volt."Csak még két kanállal", ezelőtt harminc évvel mi is ezt mondtuk a bölcsiben a gyerekeknek. Ha éltetek már át halálfélelmet, és küzdelmet a fulladásos halál ellen, na ez valami borzalom. Semmi alagút, semmi fény, csak a félem és a nagy nihil. Szóval félrenyeltem a levest és kicsit meghaltam. Amikor magamhoz tértem, az osztály teljes személyzete állt az ágyam körül ijedten és kicsit megkönnyebülve. Eszméletvesztésem alatt visszatették a gégekanülömet, és utólag azt mondták, hogy az volt a szerencsém, hogy csak előző nap vették ki, így még nem gyógyult annyira be a helye és visszahelyezhető volt. Ellenkező esetben újra kellett volna gégemetszést csinálni.
Elképzelem szegény családomat, hogy előzp nap már jól voltam és most megint azzal fogadják őket, hogy újraélesztettek...
