Természetesen ott voltunk egy hét múlva. Sőt előző este piros szőnyeget is terítettem magamnak. Itt kér óra alatt megvolt minden vizsgálat, ami otthon két napig tartott volna. Mindenhol előzékenyek, udvariasak voltak. Csak az altatóorvosra kellett várni, de közben volt időd megismerkedni a szomszédaiddal, akik szintén hasonló okból jöttek.
Belőlem valami olyan pozitív erő sugárzik ami mindenkit meg lep.De én tényleg így érzek! Csak egy koponyaműtétem lesz,minek folyamán kivesznek a fejemből valami nem odavalót.
Annak idején a tandemugrásom előtt sem fordult meg a fejemben, hogy négy ezer méterről úgy is földet lehet érni, hogy nem fogod tudni elmesélni, milyen nagyszerű érzés a szabadesés. Most ugyanilyen egyértelmű volt minden, és nem akartam érteni, miért aggódnak értem emberek.
Az egyetlen negatív dolog az volt, hogy nem tudtak neked pontos időpontot mondani a műtétre. Majd előtte felhívnak telefonon.
És másnap mintha mi sem történt volna mentem dolgozni.
Voltak változások, de ezekről kevés emberrel beszéltél.Éjszaka nem tudtál aludni, nem volt étvágyad és már hánytál is. De az élet megy tovább.
Tudtad, hogy van egy intervallumod, és azon belül Te elképzeltél egy műtéti hetet.
Tehát nem volt időd a magad baján nyavalyogni, ezer volt a munka. Lecserélted a függ önyt, megvetted a muskátlikat és el is ültetted őket a virágládába, hogy Húsvétra csak fel kelljen rakni őket az ablakba.
Elmentem Kardiológushoz, hallásvizsgálatra és elkészült a születésnapi szemüvegem is. Felrotáltattam a kertet, hogy elültessem a korai zöldségeket (még csak március volt).
Aztán egy csütörtök délben felhívtak Pestről, hogy kedden reggel várnak az osztályon, szerdán megoperálnak.Pénteken érzékeny búcsút vettem mindenkitől a munkahelyemen. Pozitív gondolkodásom még mindig töretlen volt ! Talán nem kellet volna...
