Süt a nap. Süt a nap. süt a nap. Ilyen kicsitől már jobb lesz az az ember kedve. Hüvi van, bár ahhoz képest, hogy november végét írjuk egy szavunk sem lehet, hisz még mindig kemény pluszok röpködnek reggelente is. De az, hogy már napok óta süt a nap is mindent felülmúl. Biztos nem csak nekem nagyobb ilyen időben a munkakedvem és az életkedvem. Persze a munkát nem kell túlzásba vinni, maradjon másnak is. Már tegnap is és ma is törtem egy kis diót odakint, amíg jó idő volt. Aztán amikor unatkozom, lehet puceválni. Na nem azért, amit a férjem mond, hogy szeretek diót törni, hanem, mert ez nem félórás munka, nem lehet sütögetés előtt nekiállni.Ja, és karácsonykor a beiglibe és a zserbóba sok kell. Nem mellesleg, szeretjük eszegetni, tehát jó lesz a szükséges mennyiséget jó mélyre eldugni a mélyhűtőbe! (Titokban megsúgom, hogy a diótörés nagyon jó feszültségoldó.)
Néha olyan furcsa, hogy már karácsony körül járnak a gondolataim, máskor meg eszembe jut, hogy már egy hónap sincs hátra, és a december nálunk tele van ünnepekkel. A hétvégén pedig már kezdődik advent! És ami a legfontosabb, nekem már mindenhez több idő kell. Talán ezt volt a legnehezebb beismernem magamnak. Mindig az volt a magyarázatom, hogy más hasonló korú is lassabban, kisebb-nagyobb hibával végzi a dolgát. Igen, de ez én vagyok!
Furcsa dolgok értelmét látja meg később az ember. Amikor agyvérzést kaptam a műtét után és gépekkel tartottak életben, akkor nagyon szűkszavúan nyilatkozott a várható dolgokról a professzor. Amikor családom tagjai engem sajnáltak, akkor azt mondta, hogy nem kell aggódni, mert én jól el leszek a saját kis világomban. Mindez valamelyik nap séta közben jutott eszembe, amikor a férjem megjegyezte, hogy már milyen szépen tudok menni, és megkérdezte, hogy stabilabbnak érzem e magam. "Hát persze", illetve "nem tudom" volt a válasz. És kiderült, amikor több méteres kilengésekkel közlekedtem, akkor is ez volt a válasz. Én nem tudok különbséget tenni, illetve csak azt tudom, hogy most már nem kell folyton megállnom, ha meg akarok nézni valamit, már nem kell koncentrálnom a járás minden mozzanatára. Persze a kerítés még most is nagy akadály, mert nagyon közel van, ezért szívesebben megyek a járda utcafelőli részén, a velem jövő nagy ijedelmére. Azért, ha lehet még most is szívesebben közlekedek világos nappal. Az nagyobb biztonságot ad. (Nem lehet könnyű velem együtt élni!)
A múlt héten, a szürke napok egyikén lementünk a férjem szüleihez, és ha már ott voltunk, felmentünk a szőlőbe is. Szürke volt minden, leginkább az ég, barátságtalan volt az idő is, de meg kellett fejteni az idei "veszett nagy" szüret utáni bort. De ez férfimunka, nekem csak az volt a dolgom, hogy elfoglaljam magam, amíg végeznek. És itt ért az utóbbi idők legszebb látványa. A Balaton elég messze van tőlünk, de a kilátás csodás. Mivel a levegő elég hűvös volt, és a tó vízfelülete elég nagy és kissé tehetetlen, ilyenkor hőt ad le a környezetének. Mivel szélcsendes idő volt a meleg levegő felfele szállt. És egyszer csak azt vettem észre, hogy seregélyek tömege repül együtt szabályos spirál alakban. Az ennyi madár által kibocsátott hang nem hallatszott el hozzánk, de a jobbra-balra kitérő és közben egyre magasabbra emelkedő madárcsapat látványa fantasztikus volt. Olyan rendszer látszott benne ilyen messziről, amilyet még sosem láttam. Jó volt nézni őket! Sajnáltam, amikor egy idő és magasság után eltűntek a szürkeségben. Soha, senki nem tudja ezt leírni, ezt látni kell!
Valaki hazajött...
