Márton nap van! Márton nap van, és tudom libát kell enni, hogy egész évben eleget ehessünk. Ettünk is libát, de tudom, hogy sajnos nem ettől függ, lesz-e elég ennivaló a következő egy évben. Dehát ezen már ne múljon!
Ettől függetlenül nagyon kellemetlen, nyirkos, szürke nap van ma. Lehet alacsony rétegfelhőzet, de napot nem láttunk. Nincs nekem semmi bajom az ősszel, téllel, csak a kevés napsütés. Nagyon szeretem a négy évszak változást, csak sajnos egyre kevésbé van rá alkalom, úgy veszem észre lassan kimarad a tavasz és az ősz. Vagy hosszú ősz van és nincs tél? Ha hideg van akkor is jobb az ember hangulata ha süt a nap. Még a lehullott, elsárgult leveleket is szívesebben kotorta össze az ember, ha sütött a nap. Tehát számomra kellemetlen pár hónap következik. De ezeknek a hónapoknak, napoknak is meg vannak a maguk szépségei, csak észre kell őket venni.
Ha ma már Márton nap van, akkor hamarosan itt a karácsony, pedig még a tavalyi sem volt régen. A kor előre haladtával egyre inkább rájön az ember, hogy milyen relatív az idő fogalma. Egyre inkább úgy érzi az ember, hogy szaladnak az évek.
Voltunk szemésznél kontrollon a héten. Ha nincs újabb panaszom, akkor most már csak félévente megyünk. Én még mindig úgy érzem, hogy fáj a jobb szemem. már jó ideje beletörődtem abba, hogy a szememet érintő panaszaim állandósulnak és nem is igazán tudunk mit kezdeni velük. Ezt dobta a gép, és örüljek, hogy csak ennyit! Mindenesetre a doktornő örült, mert hosszú évek után most először nem látta a szemszárazság nyomait. De mi mindannyian tudjuk, hogy ez csak a műkönnynek köszönhető. Bízom benne, hogy legközelebb csak tavasszal találkozunk megint
Szomszédasszonyom invitálására pár hete, heti kétszer "asszonytornára" (milyen furcsa kimondani) járok. A legnyomósabb ok erre az volt, hogy terhes a gyógytornászom, és jövőre már nem jár hozzánk. Egyedül pedig, ki tudja miért nem tornázom. (pedig jót tesz!) Szóval hetente kétszer megyünk jó háromnegyed órára. Ezt is gyógytornász tartja, és jól átmozgatja az egész szervezetet. Tudom, hogy szükségem van rá, jól is esik, de ez nem igazán a sikerélményről szól. A többiek sem fiatalabbak nálam, de az egyensúly gyakorlatok azért megfektetnek. Nekem már az is csoda volt, hogy megtanultam járni és nehezen vettem tudomásul, hogy nem tudok biciklizni. Itt pedig inden alkalommal szembesülök azzal, hogy mi minden nem az én világom. Biztosan könnyebb lenne, ha nem akarnék mindig maximalista lenni, mindenben megfelelni. De én vallom, hogy ezen tulajdonságaim voltak azok, amelyek az évek során eljuttattak idáig.
Biztosan a gyakran változó időjárási frontok és a közelgő telihold miatt vagyok ilyen mélabús...
