Nem akarok időjárásjelentéssel foglalkozni, de még mindig nyár van! És én sajnos egyre nehezebben viselem. Egyre gyakrabban kapcsolom be a légkondit vagy bújok a zuhany alá. Arról már rég nem ábrándozom, hogy ebéd után alszom egy kicsit, mert a melegtől nem tudok. Valaki azt mondta nekem, hogy ne panaszkodjak a meleg miatt, mert nyár van. Addig ne is szóljak, amíg nincs harminc fok felett a hőmérséklet. Ma csak huszonhat fok van, de nekem napom már ez is sok. Árnyékban viszont, mivel fúj a szél, nem is érzed olyan gatyarohasztónak az időt. Ebből is látszik, hogy velem van a baj! Amúgyis, ezen a nyáron már volt mindenféle idő. Meg is szenvedtem az időjárási frontokat, és ezekből ezen a nyáron nem volt hiány. A legutóbbi hidegfront előtt is napokig ingerült, fáradt, hisztis voltam. És akkor még nem is panaszkodhatunk, mert nem volt jégeső, orkánszerű szél, özönvíz szerű eső. Valamelyik este nagyon dörgött, villámlott, szerintem valahova a környékre le is csaphatott (a hangból ítélve) és esett. De szerencsére mindez éjszaka volt, és nem tett tönkre semmit. Azóta nincs eszeveszett meleg és nem kell locsolnom a kertben. Sajnos a gaz nő kétezerrel, dehát valamit valamiért. A falak viszont már jól átmelegedtek, tehát a lakásban jó meleg van. Talán túl jó is! Ezt főleg éjszaka érzem. Aztán lehet elmélkedni azon, hogy a meleg miatt alszom rosszul éjszaka vagy a korom miatt. Lehet ráfogni az előzőre, de gyanítom, hogy az utóbbi a valós ok. Az mindenesetre jó nekem, hogy (ha csak átmenetileg is) kicsit emberbarátibb lett a hőmérséklet. Persze akik most vették ki a szabadságukat és nyaralnak valahol, azok nem biztos, hogy egyetértenek velem. Ők biztosan jobban örülnének egy kis kánikulának.
Az én döntésem volt, hogy az idén nem megyünk nyaralni. De bevallom őszintén, már bánom. Hiányzik a tenger morajlása, és nincs időpont, amit várom kell, mert már csak pár nap és indulunk. Jövőre (ha lesz jövőre), ha nem jön közbe semmi, elmegyünk. Akár kettesben és utószezonban is. Nem vágyom tömegre, zsivajra. Biztosan a korral is jár, hogy szeretek csendben hallgatni. Hiába, szerencsére nem vagyunk egyformák. Viszont idén már voltam a Balatonban fürödni! Ez azért nagy szó, mert általában kéthetenként ott járunk az északi parton férjem szüleinél vagy a szőlőnkben, de fürdésre soha nincs idő, vagy nincs hozzá kedv. Persze a tengerhez nem mérhető, annak átlátszóan tiszta a vize (legalábbis az Adriáé), és olyan megnyugtató amikor elnézel a láthatár felé és csak vizet látsz. Félre ne értsen senki, engem sem kergettek az asztal körül gyerekkoromban (és utána sem sokáig), ha nem a tenger mellett hesszeltem, de van szerelem az első látásra. És én halak vagyok!
A nyár cukiságfaktora pár napja tetőzött,. Már az is egy örömforrás volt, hogy pár órára itthon volt mindkét fiam egyszerre, és megint négyesben voltunk. Aztán az egyikük észrevett egy kis sünt a fűben. Ennyire kölyök sünikét én még nem láttam, nem is gömbölyödött össze még teljesen, látszott az orra és a szeme. Azért a kutyaugatást láthatóan stresszként élte meg! Szerintem a fiam is azért vette észre a sünt, mert Lujzi ott ugrált körülötte és ugatott. Nekem ne mondja senki, hogy buta kutyánk! Az előző kutyánk és ismerősök elbeszélése alapján másoké is, addig piszkálják szegény állatot, amíg a kutya orra már ezer sebből vérzik. Biztosan Lujzi orrát is megbökte a sünike tüskéje, de utána már nem akarta piszkálni, csak ugatni, azért tudja már meg mindenki, hogy ő itt a király.Azért jobb a békesség címszóval pórázra vettük,amíg a fiam munkakesztyűt húzva áttette szegény állatot a szomszédba. Ott az eperlevelek között könnyedén el tudott bújni. Meglepően gyorsan mozog egy ilyen kis állat! Áttéve a szomszédba már csak azért is lett, hogy ne ingereljük tovább a kutyát, és mert a sün a telekhatáron álló fal felé vette az irányt, és nem bíztunk benne, hogy fel tud rajta menni (biztosan nem). Remélem azóta is éli a sünök mindennapi életét!
A szemem egy külön fejezet, majd mesélek róla, ha ősszel megint meglátogatjuk a szemészt. Most éppen az összes allergiámmal küzdök, így hát elképzelhető mennyire örülök a szélnek. És már annak is örülök, hogy panaszkodhatok az allergiám miatt. Ez is olyan, mint a születésnap: meg kell érni. Lassan kezdek olyan lenni, mint az amerikaiak a filmekben, vagy, mint a hívők, hálás lenni minden nap, amiért felébredtem.
Megyek kutyát nevelni...
