Két dologból van nagyon elegem, a férfi klimaxból és az esőből.
A női klimaxnak kilométernyi irodalma van! Rengeteget beszélnek a hormonváltozásról, a hangulathullámzásról, és a szemmel látható, le sem tagadható, nagyon kellemetlen hőhullámról. Ezzel szemben egy szó sem esik a férfiklimaxról. Mintha az nem is lenne! Azt hiszem, hogy nagyon sok nőnek,aki ötven-hatvanöt év közötti férfival él együtt teljesen más a véleménye. Semmi nem jó nekik, mindenkinél okosabbak, mindenbe belekötnek, mindenhez jobban értenek. Ja, és ők nem öregszenek és nem híznak. Ők a saját szemükben még ma is olyanok, mintha harmincöt évesek lennének. Ha valamiről elfelejtkeznek vagy valamit elfelejtenek annak természetesen más az oka. Nyugodtan szentségelhetnek hangosan ha valami nem igazán sikerül nekik, ha nem találják meg amit pár perce letettek valahova, ha az új műszaki kütyük kezelése, nem sikerül. Ez egy nőnek mind tilos (mármint a hangos dühöngés)! Pedig a nők sincsenek mindig mindennel megelégedve, csak ők talán nem akarnak annyira maximalisták lenni. A férfiak nagy része egyszerűen nem akarja tudomásul venni, hogy nem csak a születésnapi tortán lévő gyertyák száma nő, hanem az életkoruk is. Ne adja Isten, hogy valami, az enyémhez hasonló tragédia után jöjjenek rá a valódi korukra! (Akkor már sajnos általában késő.)
A másik, ami már három napja kiakaszt, az az eső. Tegnapelőtt kezdődött. A "pesti ember" azt mondta, hogy helyenként kis csapadék lehetséges. Ehhez képest itt elkezdett esni tegnapelőtt reggel, és bármerre jártunk a városban, mindenhol esett. Nem is kicsit! És ez így ment egész nap. Aztán tegnap reggelre elkezdett veszettül fújni a szél, és az addigi esőből hol havas eső, hol hóesés lett. Havat söpörni nem kellett, mert előtte annyi eső esett, hogy mindjárt latyak lett belőle. Ja, és a hőmérséklet is pozitív volt. Ma reggelre viszont már csökkent a hőmérséklet, így ma már kétszer is el kellett söpörni a havat, illetve mivel olyan nedves, egyszerűbb volt hólapáttal letolni. A szél ereje azért olyan nagyon nem csökkent, hó gyanánt pedig az az aprószemű, száraz hó esik, amit "szerencsére" azonnal elkezd táncoltatni a szél. Szép fehér lepelbe borult minden, hisz télvíz idején ez így van rendjén! Csak éppen két napja ki sem dugtam az orrom a lakásból, mert nem szeretem ha a szél az arcomba csapja a havat, nem szeretek csúszkálni.Azt is csak hírből tudom, hogy a kutya birtokba vette a kutyaházat, mert neki sem tetszik ez a szeles idő!
Arról nem is beszélve, hogy ezek a jövő-menő időjárási frontok mennyire megviselnek. Igyekszem palástolni,hogy mennyire elfáradok mindentől, de nem mindig sikerül.Egész napi ténykedésem, hogy megfőzöm az ebédet és kész.Tegnap és ma is lefeküdtem ebéd után és el is aludtam. Minden szélrohamnál úgy érzem, hogy szétrobban a fejem.Igazándiből nem fáj semmim, csak nincs kedvem és türelmem semmihez. Még jó, hogy nincs telihold! Egyszer persze majd ennek is vége lesz. Holnap mindenképpen mozgásba kell lendülni, mert kezdődik a hét és nagyon sok elintézni való van.
Egyik fiam pár napja blogot kezdett írni, és máris nagyon sikeres. Persze ő nem a saját baján kesereg, hanem a kedvencéről ír. Egy férfi számára pedig az autós sztoriknál nincs kedvesebb. Nagyon szorítok neki, hogy még sokáig és sikeresen írja esszéit! Azt hiszem, ez számára nagy sikerélmény! Remélem, hogy megtalálja az élet azon szeletét, ahol sikeresen boldogulni tud. Én viszont maradok az én szerény kereteim között, hisz számomra az a fontos, hogy kiírjam magamból az érzéseimet. Köszönöm, hogy kitartatok mellettem.
Megyek telet nézni az ablakon keresztül...
