Tegnap akartam írni, de miután voltam a munkahelyemen és bevásárolni, elég zaklatott állapotba kerültem és féltem, hogy valami bántót írok valaki számára. Ezt pedig el akartam kerülni. Tulajdonképpen nem tudom, hogy mire számítottam, mert kutyából nem lesz szalonna. Egy valami viszont kiderült, négy és fél év után kigördült néhány könnycsepp a jobb szememből is. Ez volt a tegnapi nap jó híre. Sokan, köztük magam sem fűztem sok reményt ahhoz, hogy valaha még könnyezni fog a jobb szemem. Ugye, hogy minden rosszban van valami jó?
Amúgy pedig nincs idő nyavalyogni. Gőzerővel készülni kell a karácsonyra!
Én már régóta nem készítek terveket, mert a terveim mindig előző életem iramához készültek. És miután sokkal lassabban végzek el dolgokat, nagyon sokszor csalódtam, mert nem tudtam mindent elvégezni, amit elterveztem.Ebből aztán egy idő után az ember levonja a tanulságot, és nem készít terveket,így nem éri emiatt csalódás. Ami készen lesz az készen lesz, ami nem az nem! Az élet nem ettől függ! Már régóta nem idegeskedem amiatt, hogy valami keresztülhúzza az elképzeléseimet, valami hirtelen közbejön. Majd mindenre sor kerül egyszer. Nekem nagy élményt jelent, ha találkozom rég nem látott ismerősökkel, iszunk egy-egy adventi puncsot, ajándékozunk vagy telefonálunk. A betegségem megtanított arra, hogy mindig becsüld meg a pillanatot és örülj neki, mert soha nem tudhatod, hogy sor kerül e rá még valaha.
Nem az a fontos, hogy drága ajándékokat vegyél, hanem, hogy együtt legyél azokkal, akiket szeretsz, hogy örömet tudjatok tudjatok adni egymásnak. Tudom, hogy ezt könnyű mondani, de ki kellene próbálni.
Persze, hogy én is készülök a Karácsonyra. Persze, hogy megvettük a fenyőfát,ami nem tudom, hogy miért okoz akkora gondot a férfiaknak.És most már nyugodtan válogathatok, mert nem az a fő szempont, hogy a töve vékony legyen, hogy könnyű legyen befaragni.
A tegnapi zaklatott napom után (én nem láttam a duplaszivárványt) este nekiálltam kidísziteni a maradék mézeskalácsot. El is voltam vele estig, el is fáradtam kellőképpen, de nekem ez hozzátartozik az ünnephez. Mivel ma ragyogóan sütött a nap, diót törtem odakint. Ezzel megvolt a levegőzésem, boldoggá tettem a kutyát, és meg van az elfoglaltságom estére (amúgy úgy is csak kötöttem volna). Diótörés, és majd diópucolás közben is azon jár az eszem, hogy minden kajához szükséges dolgot megvettünk e.
Nem csak a jövő heti karácsonyi ünnepekre gondolok, hanem a holnaputáni ebédre is. Akinek mindkét gyereke decemberben született, annak ilyenkor nagyon sok dolga van. Vasárnap lesz az ünnepi ebéd barátnőkkel, tortákkal. És nálunk mióta megszülettek a fiúk azóta én sütöm a születésnapi tortát. Tehát lesz elfoglaltságom a következő napokban bőven, de hála istennek meg tudom csinálni.Néha belegondolok, hogy más kimenetele is lehetett volna az egész kalamajkának. És akkor most ki próbálna meg helytállni? Azt is nagyon nehéz tudomásul venni, hogy már nem vagy annyi mindenre képes, mint előző éltedben, de kénytelen vagy. És én már minden esetben csak azt tudom mondani, hogy de élek. Nekem szerencsére megadatott, hogy itt lehetek azok között, akik szeretnek. Jóhogy a szeretet ünnepe jön.
Befejezem, mert egyre több a betűtévesztésem, a melléütésem. Addig jó, amíg azt hiszem, hogy ezt csak én veszem észre. Nagy barátom a helyesírásellenőrző!
Megyek, folytatom a készülődést...
