Ha egy héttel ezelőtt lett volna időm megírni ezt a blogot, nagyon szomorú hangulatúra sikerült volna. Majd egyszer, ha megint olyan hangulatba kerülök mesélek róla.
Most viszont süt a nap, minden gyönyörű! Legalább is reméljük. A meteorológusok riogatása szerint ez az utolsó szép őszi nap. Október közepe van és rövid ujjú pólóban lehet kint lenni a kertben tenni-venni.Ennél szebb időről álmodni sem lehetne. A méhek, akik eddig az asztereken döngicséltek, most áttelepülnek a virágzó krizantémokra.Szép a kert. Szeretnénk nem foglalkozni az árnyoldalival, mert elkezdődött a levélhullás is. Lehet folyamatosan gereblyézni a leveleket. Persze ez egy férfinak unalmas, megszokott dolog, ezért inkább a fűnyírást választja. Nem azért, mert nagy a fű (bár az is folyamatosan nő), hanem azért, mert egyúttal összeszedi a leveleket is, és mehet egyből az egész a komposztra. Egy nő inkább gereblyéz. Sajnos ez az egész munka a férjemre marad, mert egyre nehezebben viselem a hajlongást. Lehet, hogy régebben is szédültem volna hajlongás után, de nem tudhatom, mert csak mostanában akarok úgy viselkedni, mint akinek nincs semmi baja. Aztán sorba kapom a pofonokat, mert azért nem minden olyan egyszerű. Azt tudomásul vettem, hogy nem tudok porszívózni, de azért sok minden mást szeretnék megcsinálni. A kertben pedig szeretnék szinte mindent én csinálni, mert még mindig az a rögeszmém, hogy csak én tudom jól megcsinálni a dolgokat. Legalább is,minden akkor lesz az én ízlésem szerint ha én végzem el. Majd csak tudatosul bennem, hogy ez nem egészen így van! Elég lehet velem élni!
Mindenesetre egyenlőre nagyon élvezem, hogy süt a nap, meleg van és az idő gyönyörű. Ez tartson így december elejéig, aztán essen egy is hó és januártól legyen megint egy kis szép idő. Persze ez csak vágyálom. és ne is legyen így. Muszáj, hogy legyen tél (ami már tavaly sem volt), mert különben a gatyánkat kifizethetjük permetezőszerekért, és lehet rengeteget permetezni. Ha nem lesz tél, illetve hideg, minden kórokozó áttelel és jövőre hatványozottan támad.
Támadásoknak már most is ki van téve az ember. Múlt héten lett voltunk a Balatonon a szőlőben, és a pince fehér fala közelében majd megettek a harlekin katicák. Ők most rajzanak illetve telelőhelyet keresnek ezért ilyen erőszakosak. Ez a katicafaj nem őshonos hazánkban, tavaly, tavalyelőtt még csak a Balaton körül találkoztunk velük. Idén viszont már megjelentek itt a városban, sőt a Velencei-tó körül is. Nem túl biztató jövő! Az csak az egyik baj, hogy nagy tömegben rendkívül erőszakosak és gusztustalanok, de még csípnek is. Mintha nem lenne nekem elég a nap, mint nap támadó szúnyoginvázió.
De azért minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve. Persze, mint minden közhely ez sincs igazán így. De jobb a lelkünknek, ha azt hisszük, hogy így van. Mindenkinek van valami problémája és mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Ha az ember így áll a dolgokhoz mindent könnyebb elviselni.
Múlt héten előző munkahelyem dolgozói meghívtak egy nyugdíjasbucsúztatóra. Egy általam is ismert és volt kolléganőnek volt akkora szerencséje, hogy már elmehetett nyugdíjba. Jól esett maga a meghívás is, de nagyon jó volt találkozni olyan emberekkel akikkel tizenakárhány éve dolgoztam együtt. Volt olyan akivel új életemben még nem is találkoztam. Kell az embernek időnként néhány léleksimogató perc is!
Tegnap kézhez kaptam a vérvételem eredményét. Nem vertem a földhöz magamat örömömben...
