Minden évben szomorúsággal tölt el, amikor a kertben tavasszal nyíló hagymásokat találok, amik már kihajtották zöldjüket. Ez számomra már az ősz kezdetét jelzi. Ebben az a rossz, hogy erre az érzésre még az időjárás is rásegít. Napok óta egyre hűvösebb az idő, pedig tegnap még augusztus volt! Tegnap este óta esik az eső, fúj a szél, barátságtalan világ van. Nem az az én legnagyobb gondom, hogy korábban sötétedik, hanem hogyha kisüt a nap, akkor is már jóval lágyabbak a fények. Sárgább, lágyabb lett a világ, de sajnos gyorsabban le is hűl a levegő. Nehezen tudom elhinni, de szeretnék bízni benne, hogy lesz még szép idő szeptemberben.
Hiába, ma már szeptember van! És nem csak az iskola kezdődött el, hanem az ősz is! Bár ettől a gondolattól sem leszek vidámabb. Egyenlőre sajnos nem is tudom, hogy mi az ami jobb kedvre tud engem hangolni.Elég letargikus vagyok mostanában. Egyre gyakrabban foglalkoztat mostanában az elmúlás gondolata.Tudom , hogy az én állapotomban inkább pozitívan kellene állni a dolgokhoz, de mostanában az időjáráson kívül is összejöttek a dolgok.Nem hagy nyugodni egy ismerősöm sorsa, akit három hete operáltak agydaganattal. Az a szomorú, hogy rosszindulatú volt a daganata. Most vár a csodára, hogy eldöntsék mit csináljon vele szép hazánk egészségügye, hogy végre diagnózisa legyen, hogy végre terápiát kapjon. Aki egészséges, annak meg sem fordul a fejében, hogy mennyi fájdalmat tud okozni néhány nap várakozás, bizonytalanság. Arról nem is beszélek, hogy mennyire nem tájékoztatják -merő jóindulatból- a beteget.Pedig, ma is azt vallom, mindenkinek joga van tudni mi a baja. Kivéve persze, ha nem akar szembesülni a ténnyel. De a családtagoknak akkor is joguk lenne bizonyos információhoz. Nem hiszem, hogy gyerekeknek, családtagoknak az interneten kellene kutakodniuk félinformációk birtokában valami tudás után. Saját tapasztalatomból tudom (még a betegségem elejéről), hogy a neten minden betegségbe bele lehet halni. Négy és fél évvel ezelőtt én tudatosan tiltottam le magam minden ependymomával kapcsolatos oldalról, mert az orvostól vártam felvilágosítást. Na azt várhattam! Keserű tapasztalat volt, hogy ha beteg vagy akkor már nem is számítasz embernek, csak egy tárgy vagy, amit ki kell javítani! Arra mindenesetre jó volt, hogy megedződjél a jövődre nézve. Nagyon sokan most sem azt nézik, hogy honnan hová jutottál el, csak az van a lelki szemeik előtt, hogy veled gond van. Ilyenkor nagyon jó, hogy az embernek van családja, akik folyamatosan biztosítják a szeretetükről.
Bocs, hogy ilyen nyavalygósra sikerült ez a pár sor, de az élet nem mindig csak szép napokból áll.Időnként mindenkinek vannak rossz napjai. Húzós és fárasztó volt a hétvége, bár valakinek a 87. születésnapját köszönteni nagyon jó dolog. Nem vagyok biztos benne, hogy én megérem ezt a kort. Már csak azért sem, mert sajnos tapasztalatból tudjuk, hogy a szépen felépített életünknek bármelyik pillanatban vége szakadhat, senkinek sincs ellen biztosítása. És nem feltétlen a halálra gondolok. Elég egy srtoke, egy baleset vagy bármi. Épp ma délután láttam egy férfit aki pár éve még üzemvezető volt, sok ember felett rendelkezett, most pedig, örül, hogy menni tud. A boldogsághoz, megelégedéshez néha nagyon kevés is elég.
"Majd kisüt a napocska, s megszárad a lovacska..."
