Tudom, hogy tegnap volt augusztus 20-a, de szakadó esőben kinek van kedve bármit is csinálni? Tegnap hajnaltól kora délutánig esett az eső.Pontosan olyan álmosító, "semmihez nincs kedve az embernek " idő volt. Nem is keltünk fel korán, aztán miután az eső vigasztalanul esett, délután is lefeküdtem egy kiadós pihire. KIt érdekelt az Államalapítóra emlékező ünnepségsorozat? még a tv műsor sem! Ez már biztosan az öregség jele! Aztán az éjszaka megint rázendített az eső, és esett ma délelőttig. Nem is volt nagy kedvem felkelni kora reggel. Dolgozni pedig még kevésbé. Csak az vigasztal, hogy két munkanap után itt a kétnapos hétvége!
Az eső tulajdonképpen nem is zavar annyira, hagyjuk had essen. Sokkal jobban zavar, hogy egyik napról a másikra 15-20 fokot esik a hőmérséklet.Ez nagyon megvisel! Tegnapelőtt is nagyon letört, fáradékony, ingerült voltam. Alig vártam, hogy végre leszakadjon az ég, kitörjön a vihar. Ilyenkor időnként már a magam számára is elviselhetetlen vagyok. Amúgy sincs kedvem napok óta semmihez, nem is csinálok semmit! Tollászkodom, vakarózok és azon görcsölök, hogy mennyi mindent meg kellene csinálnom. Persze tudom, hogy minden munka megvár, senki sem csinálja meg helyettem, de akkor is, össze kellene vakarnom magamat egy kicsit! Egyszer majd mindennek eljön az ideje, csak türelmesen ki kell várnom!
Az ünnepekhez kapcsolódóan sétáltunk egyet a Fő utcán és ettünk fagylaltot. Nagyon kirúgtunk a hámból! Pedig a fagylaltevés nem csak azért volt, mert szeretem a fagylaltot. Szükségem volt arra, hogy leüljek egy kicsit! Még mindig nagyon zavar, hogy soha nem tudom, hogy elfáradtam a korom miatt, vagy az agyvérzésem miatt vagyok fáradékonyabb.
Biztosan csak rémálmokat látok vagy a nagy nyári meleg tette, de mostanában bizonytalanabbnak érzem magam. Járás közben egyre gyakrabban török ki jobbra vagy balra. Nagyon kell koncentrálnom járás közben, hogy stabilnak tűnjek.Közben pedig igyekszem nem lehajolni vagy felfele nézni, mert egyiket sem tudom élvezni.Amúgy is, minden hirtelen mozdulattól szédülök.Ez megint ahhoz tartozik, hogy nem tudom hova tenni. Mostanában sok mindennel vagyok úgy, hogy nem tudom, hogy az agyvérzésem utóhatása, vagy már az életkoromból adódik.Mindenesetre próbálom pozitívan felfogni a dolgokat és pozitívan reagálni rájuk.
Még sokáig szeretnék élni! Biztosan igaza van a férjemnek, hogy tenni is kéne érte valamit, de a napi munka után már nagyon nehezen szánom rá magam a tornára. Talán majd ha korábban sötétedik és kevesebb időt tölt az ember a lakáson kívül, akkor arra is sor kerül. Különben pedig több, mint négy éve volt az agyvérzésem!
Tegnap sikerült fütyülnöm...
