Túléltem! Ezt is túléltem. Tegnapelőtt jöttünk meg az egy hetes tengerparti nyaralásunkból. Nagyon vártam és nagyon féltem tőle. Nem csak mi négyen, hanem a fiúk barátnői is jöttek. Amiért féltem abból az egyik az volt, hogy hat ember az már sok. Hat ember egy hétig összezárva, az szintén sok! Tulajdonképpen senki sem ismerte igazán a másikat, hisz a fiúk is tőlünk külön élnek már elég régóta. Egy ilyen együttlét mindenkitől nagyon sok alkalmazkodást, simulékonyságot kíván. Biztosan nem véletlen, hogy egy-egy nyaralási turnus egy hétből áll. Ennél hosszabb idő után valakinél óhatatlanul elszakad a cérna és robban.
A társaság mind az öt tagjának nagyon szépen köszönöm, hogy egy hétig vigyázott rám, aggódott értem!
Jelentem, én nagyon jól éreztem magam! Nem igazán viselt meg Zágrábnál a több órás dugóban ácsorgás és a hosszúra nyúlt odautazás. De azért jó volt odaérni, ennél csak egy nagyobb élmény volt: hazaérni. Évek óta mondom: nagyon finom a horvát fagylalt. Ez a véleményem az idén sem változott. Nagyon jó strandidő volt, és fiúk olyan helyet kerestek már a foglaláskor, ahol aprókavicsos a part és lassan mélyülő a víz. Gondoltak szegény zokni anyjukra, mert azért még nagyon tudok táncikálni. A mozgáskoordinatiom a nyaralástól sem lett a régi! Na persze Zadar azért megér egy misét. Nagyon könnyen odataláltunk, ki a városból viszont háromszor indultunk el, mire megtaláltuk a számunkra jó utat. Nem igazán tudott megvigasztalni, hogy ezzel nem voltunk egyedül. Mindenesetre a végére úgy döntöttünk, hogy Zadar anno azért népesedett be, mert aki odament nem tudott hazamenni, inkább letelepedett. Végül csak visszataláltunk Karinba. Azért a kabócák zaja, és az esténkénti ablak alatti tücsökciripelés nem hiányzik! Sok minden más igen!
Bízom benne, hogy az ifjúságnak is olyan nagy élményt jelentett egy delfinnel úszkálni az öbölben, mint nekünk nézni.
Nagyon remélem, hogy jövő nyáron is lesz részem a tenger látványában!
Persze, amióta hazajöttünk nem találom a helyem. Olyan sok mindent kellene elvégezni, hogy inkább nem csinálok semmit. Ki kell pihennem a nyaralást! Két napja megy a mosógép, estére fel kellene fújni magam vasalni. Most örülök igazán, hogy még szabadságon vagyok, csak a hét második felében megyek dolgozni. Egyenlőre aklimatizálódok, nézegetem a kertet és beszélgetek a kutyussal, feltöltjük a hűtőt és holnap talán még főzök is.
Csak az a baj, hogy a mindennapi rutinnal halványulnak egy idő után az emlékek…
