Annyi minden történik manapság, hogy az ember csak győzze kapkodni a fejét. Hiába mondják az orvosok, hogy ne idegesítsem magam rajtam kívülálló dolgok miatt, nem tudod függetleníteni magad a környezetedtől. És mostanában főleg ott történnek az események.

Előbb a férjem nem tudta lenyelni a darabos ételt. A nyelési nehézsége hátterében a gégész nem talált semmiféle eltérést sem. Ettől függetlenül tíz napig csak folyadékot tudott fogyasztani, aztán szép lassan helyreállt a nyelése. Jobban örültem volna, ha találtak volna valami eltérést, mert akkor legalább lenne valami ok. Így csak szép lassan végigjárja az egészségügy berkeit, fenemód okos és ideges lesz, de a kiváltó okot nem tudjuk- Az csak a dolog egyik szépséghibája, hogy egy kontrasztanyagos nyelési röntgenre itt még csak időpontot sem tudnak adni egyenlőre, miközben Pesten TB finanszírozásra két nap után elvégzik a vizsgálatot. Visszamegyünk harmadszor is a gégészetre, de ettől még nem változik semmi. Miért a betegnek kell kitalálnia, hogy milyen vizsgálatot kéne elvégezni rajta, miért úgy kell kérni a beutalót? És mi lesz az idősebbekkel, akik megszokták, hogy az orvos gondoskodik róluk, ellátja őket tanácsokkal? Vagy mindenkinek el kell végeznie az Orvosi Egyetemet, hogy meggyógyítsa önmagát, ha beteg lesz? Ja, és amíg három rendelőnek vagy egy spraye, hogy használja, addig tuti, hogy pénzt kell kivonni az egészségügyből! Az orvosokat, középkádereket szinte minimálbérért kell foglalkoztatni, hadd menjenek külföldre dolgozni! Aki idehaza pedig beteg mer lenni az vagy fizessen vagy szenvedjen. (Mert persze a magánklinikák jó pénzért ellátnak. Úgy látszik nekik megéri.) Most a férjem problémája kapcsán megint belegondoltam, hogy ha velem most történne az ami négy évvel ezelőtt történt, akkor nem biztos, hogy most blogot írnék.

Egy hete nem tudott enni a férjem, amikor jött a hír, hogy meghalt az egyik hátsó telekszomszédunk. Tudom, hogy hetven éves volt, tudom, hogy voltak egészségügyi problémái, hidegvérrel mindent fel tudok fogni. De előtte pár nappal még beszélgettünk! Nem volt fekvőbeteg,nagyon határozott véleménye volt és hangoztatta is.Tehát tulajdonképpen nem volt semmi előjel. Egyszerűen csak egyik reggel nem ébredt fel, és csak nem sokkal előtte aludhatott el örökre. Állítólag azok halnak így meg, akit szeretnek az Istenek. Mindenesetre Ő  nem volt magatehetetlen fekvőbetegként nyűg a család nyakán, mindenki jó emléket őriz róla. Ha választani lehet, akkor szerintem mindenki így szeretne meghalni. Mert sajnos szembe kell nézni a ténnyel: ha megszülettünk meg is halunk.Persze azért mindenki szeretné, ha ez az idő egyre később lenne. Engem azért jó időre keményen megfektetett ez a hír, még csak mostanában kezdem felfogni érzelmek nélkül magát a tényt.

És akkor még nem is panaszkodtam...