Hát, azt nem igazán mondanám, hogy jól kezdődött ez az év! Legutóbb azért keseregtem, mert el kellet altatni a család kedvencét, egy több, mint tizennégy éves korcs kutyát. Aztán tegnap halva találtuk Bagira macskát is, akit mostanában Matolcsynak hívtunk. Amióta nem volt Nyali, azóta egyre inkább átvette a szerepét. Nyali halála után két napig szinét sem láttuk (gondolom hajtotta a vére), aztán egyre többet volt itthon. Kísérgetett bennünket kint a kertben, nyávogott, dörgölődzött, kikövetelte magának a simogatást. Sőt az utóbbi időben már ölbe is kellett venni és dorombolt. Így hát kizárt, hogy bánatában pusztult el. Két napja még urasan sétálgatott, jóízüen evett, és gyönyörű fényes volt a fekete szőre. Így aztán, bár tegnap délben névnapozásra gyűlt össze a család, mégis beárnyékolta a macska elvesztése a napot. Amióta családi házban élünk, még soha nem voltunk házi kedvenc nélkül. Most aztán elmondhatom, hogy se kutyám, se macskám. Ez adta a végső lökést, hogy, hogy mihamarabb örökbe fogadjunk legalább egy állatot. Aztán kezdődhet megint elölről a szentségelés, hogy az a dög kiásott mindent a kertben. De legalább lesz mindenkinek feladata! És lesz, ami életerőt adjon addig, amíg lesz unokánk!
A kedvencek elvesztése és ez az esős idő együtt nagyon borús gondolatokat ébreszt bennem. Megint nagyon sokat foglalkoztat az a gondolat, hogy az agyvérzéssel magamra rajzoltam egy stigmát. Bármelyik orvos bármilyen beavatkozás előtt hatszor meg fogja gondolni, hogy hozzám nyúljon-e. Arra pedig senki sem adott biztosítékot, hogy hátralévő életemben már nem lesz semmilyen egészségügyi problémám. Az már csak hab a tortán, hogy hosszú életű szeretnék lenni. Persze, sejtem én, hogy csak magamnak generálom a problémát, hisz szerencsére soha nem tudhatjuk, hogy kinek mit írt meg a sors, és mikor van a pont.
Persze azért nem vagyok teljesen depressziós. Vannak napi feladatok, amiket végre kell hajtani. Dolgozni kell napi nyolc órát a hét öt napján. A maradék kettőn pedig meg kell főzni az ebédet és jópofát vágni mindig mindenkinek. Szerencsére egyre gyakrabban süt a nap, ami azért erősen megnöveli az ember életigenlését. Miután nap mint nap egyre több tavaszi hagymás kezd virágozni, kezdek egyre erősebben hinni abban, hogy egyszer majd tavasz lesz.
Megyek és körülnézek a kertben...
