Túl vagyok jó néhány álmatlan éjszakán. Ezekért nem okolhatok senkit, csak saját magamat. Esetleg foghatom a teliholdra vagy a hidegfrontra. Szívem mélyén tudom, hogy ez csak alibi magyarázat lenne.
Az igazi bajaim közé tartozik, hogy az elmúlt időszakban nagyon sok hozzám hasonló korú barátom, ismerősöm, rokonom hagyta itt ezt az árnyékvilágot. Az ilyen hírek mindig érzékenyen érintenek, még akkor is ha ez nem látszik rajtam. Mindig eszembe jut, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy ne legyél az élők között. És az is, hogy milyen kegyetlen az élet, azoknak a társaságától foszt meg, akikre a leginkább számítottál.
Félreértés ne essék, nem vagyok depressziós! Csak napok óta azon jár az eszem, hogy normális embereknek általában ötven év felett kezdődnek az egészségügyi problémái. És nem tudok mást csinálni, mint reménykedni, hogy nem lesz semmi nagy problémám, mert nem hiszem, hogy könnyen találnék orvost (életveszélyt kivéve), aki egy agydaganatműtét utáni agyvérzés után megoperálna, vállalná az altatás kockázatát. Persze, ha az agyvérzés után még mindig ágyban feküdnék valahol, akkor nem lennének most ilyen sötét gondolataim. Sőt, egyáltalán nem lennének gondolataim.
Persze bízom benne, hogyha túl leszek az álmatlanság idején, vége lesz a hidegfrontnak és szép lassan tavasz lesz, akkor az én kedvem is jobb lesz. Nem is a telihold, inkább a hidegfront az oka a gyakori fejfájásomnak. Ezzel nagyon meg tudom ijeszteni a férjemet, pedig emlékszem rá, hogy előző életemben is gyakran fájt a fejem. Csak akkor még fiatalabb voltam és nem volt agyvérzésem. Tehát meg tudom én őt érteni, ezért nem is mindig mondom el neki. Persze ez is egy kétélű dolog, mert sokszor én nem tudom reálisan megítélni a dolgokat, nem mindig érzem a saját fáradtságomat. Ha alszom éjszaka, akkor zöldeket álmodok. Legutóbb például szegény anyámmal beszélgettem, kávéztam. Csak szegény már több, mint harminc éve halott. Ha felébredek, akkor pedig már megint a több, mint három évvel ezelőtt az intenzíven átélt emlékeken rugózok.Tudom, hogy jobb lenne ezen átlépni, elfelejteni de ez nem ilyen egyszerű. Amin egyszer átestél az maradandó nyomot hagy benned. Ha fontos volt számodra! De azért nagyon jól esik mindenkinek a tanácsa, mert számomra azt jelenti, hogy foglalkozik az én problémámmal. Amit biztosan meg tudok ítélni, az a fejfájásom és a jobb szemem fájása. Ehhez a kettőhöz nincs szükségem külső segítségre. (Mármint, hogy észrevegyem, hogy fáj.)
Jajj, két nagyon fontos dolog történt! Voltam üzemorvosnál. Aránylag hamar végeztem és a tavalyi megkötésekkel dolgozhatok. Hurrá! A másik pedig, hogy végre lesett a tél első hava. Mindig is mondtam, hogy nem eszi meg a kutya a telet, de ez azért lófüle volt. Annyi hó esett csak tegnapelőtt délután, hogy kicsit fehér lett a világ. Hogy tudjuk, hogy TÉL van. Havat lapátolni, söpörni nem kellet, mert annyi nem volt. Most már csak itt-ott látni mutatóban belőle. Hideg azért van, napközben is mínuszt mutat a kinti hőmérő. Szerencsére nem nagyon hideget (bár az eddigi pluszok után minden hideg), mert hótakaró nélkül biztosan nagyon nehezen viselnék el a növények a hideget. Látom a hírekben, hogy vannak részek az országban, ahol több hó esett, mint nálunk, ott most „hóhelyzet” van! Én pedig úgy gondolom, hogy megint túl lett lihegve minden. Tél van. Télen hó szokott esni. Nincs ebben semmi rendkívüli.„Hóhelyzet” miatt akkor lehetne rinyálni, ha mindez májusban történt volna. Vagy megint fényezni kell valamit?
Amíg ilyen dolgok foglalkoztatnak, addig nem sajnálkozom magam miatt…
