Már az egész országon kitört a karácsony előtti idegbaj! (Ez alól teljesen én sem lehetek kivétel, mert már régen nem írtam. Persze azért nagyon sok minden történt.) Az emberek nagy része idegesen rója a boltokat és térdig járja a lábát, hogy minél drágább és feleslegesebb ajándékot vegyen. A másik csoport már jó előre megtervezett mindent, megvette az ajándéknak szánt dolgokat. Most már csak az élelmiszerek (no meg a karácsonyfa) beszerzése van hátra. Sztoikus nyugalommal nézi az ember a hentes pultok és a pénztárak előtt kanyargó sort. Egyszer majd mi is sorra kerülünk! Időnk pedig van bőven és nem a sorbaállás miatt fogunk idegeskedni! Persze azért nem árt ha ilyen kalandra nem visszük magunkkal életünk hímnemű párját. A sorbaállás, válogatás nem tudom miért, de idegesíti a férfinemet. Ez a nők sajátossága. Nem tudom miért hiszik a férfiak, hogy a nők ezt szeretik csinálni! Ez van és kész! Valakinek ezt is meg kell tennie! Emlékszem, előző életem legjobb ünnepek előtti bevásárlása az volt, amikor elvittek egy nagyáruházba, és csak a vásárlás után jöttek értem. Kár, hogy a betegségem miatt ezt már nem tudom megtenni!
Persze azért a Mikulás óta is zajlott az élet. Volt egy látogatásunk egy szemész doktornál is, mert egy ideje megint sokat fáj a jobb szemem és attól félte, hogy megint begyulladt. „Csak” száraz! Már annyi műkönnyet használok, hogy folyik ki a szememből. Most itt a nagy haccáréban még napközbeni alvásokkal sem igazán tudom pihentetni. (Pedig olvasnom muszáj! Ez a levegő!)
Persze azért tettem is róla, hogy fájjon a szemem. Nagyon örültem neki, hogy a múltkori nagy hullámvölgyből sikerült kikecmeregnem és már stabilabban járok. Muszáj is volt fél napig mézeskalácsot és mézespuszedlit sütnöm. Az vesse rám az első követ, aki még soha nem sütött mézeskalácsot. Az a baj, hogy én munka közben nem érzem a fáradságot. A férjem szokott figyelmeztetni, hogy most már pihenjek, mert rossz rám nézni. De hát a karavánnak haladnia kell! Tehát megsültek a mézeskalácsok. Hogy milyen áron az már más kérdés. Mert nincs karácsony mézeskalács és még sok minden más nélkül! A sütik nagy része díszítés után ajándék lesz. Ez már történelmileg így alakult ki. Valamelyik este már ki is csicsáztam egy adagot fehér cukormázzal és cukorkákkal. Hát nem lett tőle jókedvem! Nem mindig azt csinálja a kezem, amit szeretnék. Nem mindig lesz egyenes a vonal, nem mindig sikerül eltalálnom a sütemény szélét. Ezért ez nem igazán okoz sikerélményt. Éjszakánként, amikor felébredek, nagyon sokat gondolkodom azon, hogy milyen szerencsétlen lettem. ( Egyszer talán majd a jobb szememből is folyik könny!) Na, ezek azok a könnyek, amiket más nem szokott látni. Körülöttem mindenki igyekszik mindent megtenni, hogy én jól érezzem magam. Én pedig mindent elkövetek, hogy elhitessem velük, hogy így is van. Persze azért az élet nem ilyen szép, de hát mindenkinek meg van a maga gondja.
Én most örülök, hogy kevesebbet fáj a fejem, még akkor is, ha ez a „nem szeretem” szürke idő van is. Legalább az időjárási frontok megkímélnek,a többi nehézséggel meg majd lassan, de biztosan megküzdök.
Tegnapelőtt volt az egyik, ma van a másik fiam születésnapja. Készülök a hétvégi születésnapi ebédre, mert az élet még tartogat szépségeket…
