Hát ezen is túl vagyunk! Mármint a szőlőszüreten. Befejezni nem sikerült, de legalább a zömét leszedtük. Aztán majd valamikor folytatjuk, ha törik, ha szakad. Egyetlen jó dolog volt az egészben: nem esett az eső! Nem volt nagy meleg, de éppen jó volt. Mármint az idő. A szüret senkinek nem kellett a háta közepére sem. Késő délutánra már mindannyian elfáradtunk nagyon, és mindenkinek csak az járt a fejében, hogy mikor megyünk már haza.Ha az egészségesek elfáradtak, hát akkor én hogyne! Mert hiába táncikálok, vagyok labilis, akkor sem tudtam elnézni, hogy a többiek dolgoznak, én pedig bambulászok. Így hát segítettem nekik szedni, bár ezzel csak azt értem el, hogy egy embernek rám is kellett figyelnie. Aztán amikor nagyon elfáradtam, akkor lazításként pucoltam, főztem egy kis krumplit az ebédhez. Hogy aztán mosogatás és egy kis pihenés után folytassam a szüretelést.
Mondanom sem kell, hogy este nem kellett altatódalt énekelni ahhoz, hogy el tudjak aludni! És az is szerencse, hogy másnap fújt a szél, rossz idő volt és még az eső is megeredt. Így legalább nem volt lelkiismeretfurdalásom, hogy nem mentem ki itthon a kertbe mogyorózni. Nagyon elfáradtam. Azóta is azt a szüretet próbálom kipihenni, de csak nem sikerül.És ha eszembe jut, hogy még folytatni kell, feláll a szőr a hátamon. És még eztán kezd el forrni a must, és még ezer munka van vele. Az az én nagy bajom, hogy nagyon-nagy bennem a megfelelési kényszer. Nehogy már én vakarózzak, miközben mások dolgoznak.Ezért inkább megpróbálom csinálni. Aztán amikor mégsem sikerül, akkor kénytelen vagyok belátni, hogy végesek a határaim.Ez van, ezt dobta ki a gép.
El kell gondolkodnunk azon, hogy csökkentjük a szőlőtőkék számát vagy segítséget hívunk, mert ez a terület most már meghaladja a a mi teherbírásunkat. Az pedig az évek előrehaladtával csak csökkenni fog. Hiába nem akarjuk, be kell látnunk, tudomásul kell vennünk, hogy mi sem leszünk fiatalabbak.
A tornát kénytelen vagyok folytatni, mert különben rögtön instabilabb leszek. De ha ezen múlnak a dolgok, akkor akár életem végéig hajlandó vagyok tornászni, csak az még jó soká legyen!
Hosszú, kemény munkával sikerült elérnem, hogy ne fájjon folyamatosan a jobb szemem. Ez nem jelent i azt, hogy minden rendben van, de legalább nem fáj folyamatosan. És én már ennek is örülök! De ettől még meg van a kettőslátásom, használom a nappali és az éjszakai szemcseppet. Biztosan többször elmondtam már, az agyvérzésem a mozgásomon és a látásomon hagyta ott legmaradandóbban a nyomait.
De élek...
