A munkahelyem már napok óta egy felbolydult méhkashoz hasonlít. Mindenki tud valamit, de senki nem tud mindent. Ezért aztán mindenki kombinál. Tök jó! Erősödik a klikkesedés, ami nem igazán tesz jót a közösségi szellemnek. A néhány "öreg" sztoikus nyugalommal szemléli az eseményeket, mert mi már tudjuk, hogy amin nem tudunk változtatni, azon nem érdemes idegeskedni. A "nagyok" dolga, hogy megoldják a problémákat. Persze lehet, hogy néhány jól irányzott nyelvcsapás mégis segíthet a dolgokat jó irányba terelni. Mindegy, erre a hátralévő időre már nem fogok megváltozni, még akkor sem, ha ezért néhányan nem szeretnek. Én már nagyon régen nem akarom megváltani a világot. Nem akarok semmi mást, mint nyugdíjas lenni.
Örülök, hogy itt tartok. Ha időnként eszembe jut, hogy az elmúlt három évben min mentem keresztül (főleg az elején) már tudok örülni apró dolgoknak is. Nem vagyok eltelve magamtól, de tudok örülni az életnek. Nem tudom, hogy miért kell nagy traumát megélnie az embernek ahhoz, hogy mindenben megtalálja a jót, a szépet.Pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, mert különben örökké csalódott leszel. A csalódott ember pedig megkeseredik, mindig mindenben hibát keres. Ezt persze fiatalabb fejjel nehéz felfogni, és sajnos manapság olyan időket élünk, hogy csak az érvényesül, aki a másik fejére lépve halad. És ezt a felfogást nem csak a felgyorsult élettempó generálja, hanem az egész körülöttünk zajló világ. Nagyon furcsa világot élünk, és lehet, hogy nem is szeretnék fiatal lenni a mai időkben. Örülök, hogy a mi gyerekeik még akkor nőttek fel amikor, és még lehettek gyerekek.
Tudom, hogy az előzményeim után nekem nem kellene ilyen dolgokkal foglalkoznom, de sajnos nem tudom függetleníteni magam a környezetemtől. Ja, és szemem is van (olyan amilyen, de van)! Így aztán időnként reagálok is dolgokra. Egy idő után a férjem rám szól, hogy van nekem elég bajom magamnak is,ha lehetne akkor inkább azzal foglalkozzak. Néha még igyekszem is.
Persze lehet, hogy néha azért foglalkozom sok minden mással is, hogy ne kelljen a saját problémámmal szembenéznem. Akad abból is bőven. Most is fáj, pontosabban nyom a fejem. Ami persze nem csoda, hisz egész délelőtt szakadt az eső, sötét volt. Most már világosodik, de még mindig meg-megered. Időnként váratlanul beborul. Ilyen időt ígérnek a hétvégére is. Az allergia szempontjából jó ez az idő, mert kimossa a levegőből a szennyeződést. A szememen azonnal észreveszem, mert kevesebb szemcseppet kell használnom, és nem is ég annyira. A kettőslátásom ettől függetlenül sajnos meg van. Az állandó időjárási frontok hullámzási viszont erősen megvisel. Fájdolgál a fejem vagy nyom. Nyűgös vagyok, depis vagyok, semmi sem igazán jó. Mindentől nyavalygok, semmi sem igazán jó nekem. És még telihold is van! A munkahelyemen még elvagyok, hagyok mindenkit érvényesülni. Szegény páromnak viszont egész délután el kell viselnie a szekálásomat. Elege lehet időnként! Már előre sajnálom a mai délután miatt is.
Megyek haza madárdalt hallgatni, remélem...
