Jól vagyok! Jól vagyok! Jól vagyok!
Ezzel magamnak is bizonyítani szeretném, hogy jól vagyok. Amúgy tényleg jól vagyok! Élek! Megettük az általam főzött ebédet. Meleg van a lakásban. Mi okom lenne panaszkodni? Ezer, de ez nem sok embert izgat.
Nem szoktam magam felidegesíteni. Sőt miután az orvosok ettől, ha lehet, tiltanak, ezért a családom is igyekszik megóvni a külvilág durva ingereitől. Persze aki dolgozni jár, az nem tudja függetleníteni magát a külvilágtól, ha akarja akkor sem. Valami vacak mindig van, van aki még rá is tesz egy lapáttal. Ezen a hétvégén az időjárás volt az oka mindennek. Nem lehet mondani, hogy váratlan volt, mert ama bizonyos augusztus 20. óta sokat támadott meteorológia előre jelezte az erős szél és a vele társuló hóesés jöttét. Akit ez nem győzött meg, azok már a hét elején láthatták a híradásokban, hogy Nyugat-Európában milyen világ van. Persze a magyar ember büszke, minket ilyen sorscsapás nem érhet, a szél és a hó majd megáll a határnál! Hisz az a dolga! Nekünk pedig az, hogy készüljünk Nemzeti Ünnepünkre, fényesítsük a lelkünket. Az illetékeseknek nem kellett volna felkészülni arra ami történt, hisz előre látható volt. Én dolgoztam 14-én délután 4-ig. Már reggel nagyon erősen fújt a szél, később pedig már hordta a havat is. Nagyon jó volt hazaérni, pedig ez városon (sőt belvároson) belül volt. Csak elképzelni tudtam mi lehet a városon kívül. Aztán nagyon hamar kaptunk híreket(leginkább a neten és ismerősöktől) külvilágtól elzárt településekről, lezárt egyszámjegyes utakról. Ez volt ami nálam kiütötte a biztosítékot. Mert előfordulhat, hogy egy világvégére vezető bekötőutat le kell zárni, de egy-két autópályát, na az már sok. Minden tiszteletem a kint éjszakázó, dolgozó rendőröké, tűzoltóké, mentősöké, hálózatépítőké! De nem tudom mivel van olyan nagyon megelégedve a Belügyminiszter! Kérdezte már azokat az embereket, családokat, gyerekeket, akik 24-36 órát töltöttek autóban, hallgatva a szél fütyülését, látva a hófúvások nagyobbodását étlen- szomjan? Biztosan nekik is ez a véleményük. De megint bebizonyították, hogy szükség van a Katasztrófavédelemre (mit védenek rajta?) és a TEK-re. És ez a lényeg. No, meg az, hogy az is bebizonyosodott, hogy az emberekben még van segítőkészség, és mindenféle központi szervezés nélkül is képes segíteni a bajbajutottakon. Nagyon sokan töltötték ébren az éjszakát azért, hogy teát főzzenek,zsíroskenyeret kenjenek és ezt eljuttassák a rászorulókhoz. Tehát van még remény ezmég nem egy elveszett ország. Nem csak Fejér megyében volt ilyen rossz a helyzet, hanem szinte egész Dunán-túlon. Később Észak-Magyarországon is hasonlóan katasztrófális helyzet alakult ki.Aki ül a lakásában a számítógép előtt, az képzelje el hogy egyszer csak nincs villany.Milyen ideges tud lenni emiatt az ember pár perc után is. Akkor képzeld el, hogy órákon keresztül nincs. Akiknek a segítés megszervezése lett volna a feladatuk, azok remélem vállveregetés helyett levonják a következtetést (ez a márciusi ítéletidő nem a „ballib” műve volt). Az a jó az egészben, hogy ma már az ablakon kinézve csak itt-ott látszanak fehér nyomai a tegnapelőtti időnek. Sőt, tegnap már sétálni is voltam, csak arra kellett vigyáznom, hogy ne lépjek jégre vagy lefagyott hóra. A családi házak előtt a tulajok letakarították a havat, de az állami intézmények előtt spórolásból ott volt. Végül is, majd jön a jó idő és elolvad, minek annyit cifrázni! Ma már furcsa rágondolni, hogy két napja milyen csúnya idő volt, de sajnos még itt is vannak nyomai. Ki tudja mennyi idő kell azoknak a nyomoknak az eltüntetéséhez, ami azoknak az embereknek a lelkében maradt, akik kénytelenek voltak az autóikban éjszakázni! Ezen nem segít semmilyen sms. És nem a szenvedő autósokat kellene okolni. Bübü!
Tehát minden relatív. Ehhez képest jól vagyok! Megvisel a szél, megviselnek az időjárási frontok, és megvisel a saját hülyeségem. Sokat fáj a fejem, naponta többször is, de szerencsére rövid időre. Bent maradok a lakásban, mert itt biztonságban érzem magam. Szerencse, hogy ez a rossz idő egy hosszú hétvégére időzítette magát, így nem kellet sehova menni. Amúgy nem biztos, hogy be tudtam volna menni dolgozni. Nagyon jó egy kicsit itthon hesselni. Kár, hogy holnap már megint kezdődik előről a hét és a robot. Testem-lelkem nem kívánja. Öreg vagyok én már bohócnak!
Nem a koromat érzem, de sok nekem már a napi robot. Elfáradok. Szeretnék napközben is pihenni, de ez nem mindig sikerül. Azért jó a hétvége, mert ilyenkor ebéd után ágyba parancsolnak, mert az orvosi utasítás szerint sokat kellene aludnom. Be kell vallanom, jól is esik egy kis délutáni szieszta. Utána pedig a semmittevés. Előző életemben ilyenek úgysem voltak.
Csak egyszer már fájdalom nélkül tudnék olvasni…
