Remek a hangulatom, mert ma van reggeltől estig a szülinapom!
Na, azért ennyire nem jó a helyzet, de azért annak nagyon örülök, hogy megértem ezt a napot is. Ötven felett már minden év ajándék, főleg az én előéletemmel. Tudni kell örülni az élet minden kis ajándékának, én a szülinapi ajándékaimnak is nagyon örültem. De biztosan boldogabb lennék ha nem csak délelőtt sütött volna a nap, és nem esne az eső fél délután. Ettől függetlenül látom visszavonhatatlan jeleit a tavasz közeledtének, úgyhogy elkeseredésre semmi ok. A rigók már teli torokból énekelnek. Később lesz sötét.Lassan már elnyílik a hóvirág, virágzik a krókusz. Sőt ma eső előtt már találkoztam a kertben tőzikével is.
Nem tudom, hogy jó ötlet volt e, de három évvel ezelőtt (2010-ben!) egy új szemüveget kértem születésnapi ajándékul, idén pedig lencsecserét. De az élet nem lehet olyan kegyetlen, hogy megismétlődjön a három évvel ezelőtti történés. (Az ajándék ötletét a multifokális lencse ára okozta mindkét alkalommal.) Sajnos hiába lett új lencsém, a kettőslátást ez sem oldotta meg (nem is vártam tőle). Számomra az egész agyvérzésem utótörténetében a kettőslátás és a jobb szemem problémája okozza a legnagyobb gondot. Napközben még csak el vagyok, a kettőslátást is meg lehet szokni. A koraesti órákban már a műkönny ellenére is fáj a jobb szemem. Egyenlőre nem tudok vele mit csinálni és a szakemberek sem tudnak semmi megoldást mondani. Az újság vagy könyvolvasás viszont kemény próbatétel elé állít. Nem lehet kettőslátással olvasni, lehet bármilyen szemüvegem. Az ember automatikusan lezárja a fájó szemét, de ezt fél óránál nem bírom tovább. Biztos én vagyok türelmetlen. Napközben, és már a klaviaturánál is elég a „látó szemüvegem”. Gondjaim csak az olvasással vannak, tehát talán nem kellene olvasnom. Vagy újra kéne születnem.
De ez nem a panaszkodás napja, megyek és kipróbálom az ajándékaimat…
