Fáradt vagyok. Fárasztanak az időjárási frontok önmagukban is. Télen legyen tél, legyen hideg (mínuszok), essen a hó. Tavasszal pedig legyen tavasz, aztán nyár, ősz és megint tél. Gondolom ezzel nem csak én vagyok így, hanem néhányan még vágyunk erre.
Ma reggel azért mentünk gyalog dolgozni, mert köd volt, szitált a köd, csúszott az út, és mert én azt akartam. Bántam már félúton, de akkor már nem volt választásom. Már reggel elfáradtam és még előttem volt a napi munka. Délben már éreztem, amire reggel a férjem figyelmeztetett. A lengéscsillapítóim még nem működnek rendesen ( odacsapom keményen a lábam), lett is délre olyan izomlázam hogy csak na. Munka után már nem akartam gyalogolni, örültem, hogy kocsival jött értem. Már önmagában az is zavaró, hogy igazán egész nap nem szűnt meg a köd, de egy órája egyre sürűsödik. Már nem csak a sötétedés miatt nem látom az utca túloldalát, hanem a köd miatt sem. Ez a „nagyon nem szeretem idő”. És ha ilyen nagy köd lesz és csúsznak az utak, akkor holnap reggel is lehet gyalogolni! Nagy élmény! Alig várom.
De igazándiból nem az időjárás és a munkahelyem határozza meg a hangulatomat. Már elég régen történt az agyvérzésem ahhoz, hogy legyen erőm, energiám utána nézni, elolvasni valamit a kisagy funkcióiról, a kisagy csonkolásáról. Erre eddig képtelen voltam, sőt ilyen témájú filmet sem néztem meg. Valószínűleg jobb volt így! „Most már nagyon okos vagyok, mindentudó szemem ragyog.” Elkeseredésemet fokozza, hogy nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy még javulni fog az állapotom. Amilyen kicsi a kisagy az agyhoz képest, annál több életfunkcióban van fontos szerepe. Na, ezeket tanultam én újra! Amit eddig elértem az is csoda. Ha nem úgy állnák neki mindennek, hogy meg tudom csinálni, akkor valószínűleg nem tartanák itt. Könnyen mondja egy ismerősöm, hogy „anno történt ami történt, de most most van, és el kell feledni az egészet”. A dolog nem ilyen egyszerű, hiszen nem a kislábujjamon a körmöm fájt, hanem a fejemben turkáltak, kézzel fogható, látható nyomai maradtak. Nem panaszkodni akarok, csak mostanában nem vagyok valami happy. Ebben biztosan nagy szerepe van az időjárásnak is. De nem kell aggódni, nem hagyott el a pozitív életfelfogásom. Még sok dolgom van az életben, nem lehet mindent komolyan venni és minden miatt aggódni.
Várjuk a tavaszt…( Jajj, találtam már kinyílt hóvirágot a kertben.)
