Burokban élek. Többszörösen is. A férjem nagyon vigyáz rám, hoz-visz dolgozni, nem enged hajolni, folyamatosan aggódik értem, az egészségi állapotomért. Megértem. Ő látott ( a két fiammal együtt) akkor, amikor senki sem fűzött hozzám sok reményt, amikor a jövőmben nem sokan bíztak. Magam is kiépítettem magam köré egy burkot. Csak így sikerül megvédenem magam a külvilág támadásaitól. Szükség van a burokra, mert csak így lehet túlélni a dolgokat. Nem engedhetem meg magamnak, hogy a lelkemre vegyek minden munkahelyi megjegyzést, piszkálódást. Az életemmel játszó luxus lenne, ha felmenne a vérnyomásom. Igyekszem is vigyázni rá. Minden dologra csak annyi időt fecsérelek, amennyit muszáj, nincs fölösleges időm. Nem kapok idegrohamot ha nem találok meg valamit elsőre, csont nélkül érdeklődök az eladótól a boltban, és igyekszem nem idegeskedni. Tudom, hogy ezt mindig így kellene csinálni, de valamiért amíg egészségesek vagyunk mégsem csináljuk. Nem tudom, hogy miért jobb a lelkünknek, de mindennek az ellenkezőjét tesszük. Ha nem történik valami nagy trauma az életünkben nem is változunk meg, ha nincs, csinálunk magunknak problémát, és azt hisszük, hogy nekünk mindig igazunk van. Ezért is nem lepődöm meg, ha embertársaim nem mindig értik a viselkedésemet, az Ő szemükben lehet, hogy én csak „elvagyok a saját világomban”. Talán megváltozna a véleményük, ha beszélgetnének velem, de nem mindig teszik. Így pedig nagyon könnyű következtetéseket leszűrni.
Két hobbymat megtartottam a mai napig: napilapot csak este olvasok, akkor nincs kinek kommentálom, és más hülyesége miatt nem idegeskedek. A véleményemet pedig megtartom magamnak. De szükségem van arra, hogy tájékozódjam szép hazánk és a világ dolgairól, mert különben tudatlannak tartanám magam. Kell, hogy legyen véleményem a dolgokról, de azt nem kell mindenkivel megosztani, mert nem lehet mindenkinek ugyanaz a véleménye. Szerencsére. A másik kedvenc időtöltésem (ha rengeteg időm van) ez számrejtvény megfejtése és a számítógépe logikai játékok. Csak azok a dolgok érdekelnek, ahol az agytekervényeket is meg kell mozgatni. Ez segíti elő az agyvérzéssel járó problémáim megoldását is.
Hát ezért is van, hogy én nagyon örülök minden értem, nekem szorító ismerősömnek. Annak is aki olvassa a blogomat, és annak is aki csak drukkol nekem. Ezer köszönet érte, nagyon sokat segített a javulásban. Most már tudom, hogy a helyemben sokan az ágyban maradtak volna. Nekem nagyon sokat segít, hogy majdnem a régi életemet tudom élni. Dolgozom, mégha ez nem is találkozik mindenki megelégedésével. Be lehet mutatni a gyakorlatot, csak ennyit tudok mondani.
Elég mozgalmas hétvége volt, de remélem sikerült helyt állnom. Tegnap volt a nagyfiam születésnapja, holnap lesz a kisebbiké. Tegnap ünnepeltük meg mindkettőt, mert akkor volt hétvége, és mindkét fiú hazajött. Nincs nagy buli, csak finom ebéd és a már tradicionálisan általam készített torta. Bízom benn, hogy szerintük is finomra sikeredtek. Ők pedig már megint öregebbek lettek egy évvel! Aztán este még volt ez kis mézeskalács csomagolás. A mai volt az utolsó munkanapom, igyekeztem leróni tartozásaimat. Aztán kezdődik a hawai! Ma délután-este mindenképp muszáj pihenem, de aztán holnaptól kezdődik a karácsony előtti őrület.
Csak tudnám minek, ha december 21-én itt a világvége…
