Hogy rohan az idő! Már egy éve dolgozom megint. És azóta folyamatosan. Nekem ez nagy dolog! Sok minden történik az ember munkahelyén, ami előző életében nem így történt volna. Akkor még adtak a véleményemre, most pedig sokszor azt érzem, hogy keresztülnéznek rajtam. Nagy lelkierővel sok mindenen túl tudja tenni magát az ember. Egy biztos - és ez nekem sokat jelent -, nagyon sokat javult az állapotom az utóbbi egy évben. Sokkal stabilabb lettem, javult a járásom, a beszédem, és tulajdonképpen a szemem is, mert már nem állnak keresztbe a szemgolyóim. A kettőslátás nem látszik rajtam, csak engem zavar még mindig nagyon. A szemszárazság is csak nekem okoz fájdalmat és olvasási nehézséget. Ha valaki rám néz, ma már nehezen állapítható meg milyen súlyos agyvérzésem volt 2010-ben. Legfeljebb a szemcsepptől mindig olyan a jobb szemem, mintha sírnék, pedig abból a szememből nem is folyik könny. Hosszútávon persze kiderül, hogy vannak még gondjaim a koordinacióval. A javuláshoz szükségem volt az emberekre, akikkel szemben mindig szeretnék megfelelni az elvárásoknak (tudom, hogy ez lehetetlen). De szerencsére mellettem álltak családtagjaim is, akik nélkül szintén nem sokra jutottam volna. Férjem a mai napig bevisz reggel dolgozni és délután hazafuvaroz, mert egyedül nagyon furcsa lennék az utcán. Néha már sajnálom, mert annyit aggódik értem, a legfurcsább óhajomat is igyekszik teljesíteni. Nélküle, az Ő segítsége nélkül sokkal nehezebben jutnék el szakorvosokhoz, illetve bárhova, hisz manapság a beteg emberbe még bele is kell rúgni. A két fiam is aggódik értem tisztességesen, és jönnek is hozzám minden héten. A három fiú igyekszik nekem meglepetést szerezni, és ellátni olyan dolgokkal amik megkönnyítik az életemet. A legutóbbi meglepetésük egy nagy monitor volt, hogy könnyebben tudjam „nyomkodni a gombot” a számítógép előtt ülve, és hogy segítsék a látásomat. Örök hálával tartozom mindhármuknak!
Nagyon sok mindent másképp lát az ember, ha megtapasztalja az életnek ezt az oldalát is. Azért, hogy az emberekben legyen némi kis empátia senkinek nem kívánom, hogy átessen egy agyvérzésen. Ez nem fehér embernek való dolog!
Pár napja egy bevásárlóközpontban összefutottunk a férjem egy rég nem látott ismerősével. Életvidám embernek tűnt, aki elmesélte, hogy nyolc éve vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, nyirokmirigy áttéttel. Ez az ember két dolognak örült igazán: mindez nyolc éve történés még él, és újra van olyan munkája, ahol be is jelentették. Nem sok jó dolgot tapasztalt sem a hivatalokban, sem az előző munkahelyén. Pedig nem kis dolog, hogy itt van köztünk! Ja, és van egy kis unokája is.
Az elmúlt hét volt az én welness-hetem. Több szakember segítségét vettem igénybe, hogy hét közepére elfogadhatóan nézzek ki. De szüksége is van ezekre az embernek, ahhoz, hogy kicsi nagyobb önbizalommal csapjon bele ebbe a világba. Ez a hétvége pedig a pihenésről, erőgyűjtésről szól!
16-án megyek koponya MR-re. Szorítsatok nekem!
