Ha éjszaka álmodban dolgozol a munkahelyeden, akkor már itt a vég.Hát velem ez történt két éjszaka is. És még hétfő is van, hosszú egy hétnek nézünk elébe! Szerintem a kolléganőim közül sokan nem is értik, hogy mi a bajom. Nem velük van személy szerint gondom, csak úgy mindennel. Nem azért járok be dolgozni, mert az olyan jó, hanem, mert így kerek a világ. Nekem szükségem van a kihívásokra, de nem a megalázásokra. Kifejezetten idegesít a minden déli zsippvásár, Mindenki azt hiszi, hogy egyszerre kell beszélnie és ha lehet minél hangosabban, hogy túl kiabálja a másikat. Így aztán nem csoda, hogy ilyenkor általában a számítógép előtt ülök. Persze, lehet, hogy csak az fáj, hogy senki sem kíváncsi az én véleményemre.Nagyon nehezen szokom meg az új helyzetet. Még szerencse, hogy ott van a családom és ők mindenben támogatnak. Ők mindenben kikérik a véleményemet és meg is hallgatják.Még akkor is kíváncsiak a véleményemre, ha már az elején azzal kezdem, hogy nem értek a témához. Igaz, hogy ez előző életemben is így volt, de csak azét, hogy utólag legyen kit okolni a bajokért.
A hétvégén egy "nyár bucsúztató" bulin voltunk. Jól esett ritkán látott emberekkel beszélgetni, új történeteket hallani. Ilyenkor mindig megerősítést kapok, hogy milyen hosszú utat sikerült bejárnom. Szerencsére nem igazán tudatosult bennem, hogy milyen súlyos betegséget vészeltem át, így hát mindig részvéttel, ijedten hallgatom mások agyvérzéses történeteit. A tegnapelőtti meglepetés egy olyan történet volt, ahol a beteg a negyedik rehab. után is ágyhoz kötött beteg és reményük sincs a javulásra. Na, ilyenkor szoktam szerencsésnek érezni magam. Már az is nagy szerencse, hogy el tudom látni magam. Az pedig a csúcs, hogy dolgozom.
De amúgy meglehetősen nehezen viselem a dolgokat. A mai napig meglepődök ha nem sikerül stabilan mennem, vagy elvégeznem valamit. A hajlást nem erőltetem, mert akkor azonnal megfájdul a fejem. Ezért inkább guggolok, abban már nagy vagyok. De kell egy stabil pont, amiben megkapaszkodhatok vagy megtámaszkodhatok. De már nem vagyok biztos benne, hogy ez az agyvérzéstől van, lehet ez már a koromtól is. Amúgy sok minden más is. Ha a férjemnek zúg a füle az kortünet, ha nekem akkor rohanjunk azonnal orvoshoz. Ezért nem szoktam minden panaszomat megmondani, vagy az időjárási frontokra fogni. Hát nem könnyű az élet, de legalább élek. Én mindig mindennek igyekszem a jó oldalát nézni.
A múlt héten - engedve a nyomásnak - elmentünk szemész orvoshoz, mert az nem egy letagadható tünet, hogy fáj a jobb szemgolyóm. Hát sokkal okosabbak nem lettünk. Megint megerősítést kapott, hogy anatómiailag rendben van a szemem. Ettől függetlenül fáj. De a fájdalmat még mindig a szemszárazság okozza, azt pedig vezérlési zavar. Vezérlési zavar okozza a kettőslátásomat is. Hogy bármelyikben is lesz-e javulás, azt még jóslás szintjén sem tudja megmondani senki. "Majd az idő megoldja!" Mindenesetre családomtól kaptam egy nagy számítógép monitort, hogy ezzel is segítsék a látásjavulásomat. Ezért cserébe csak a látószemüvegemmel játszom számítógépes játékokat, és csak addig facebook-ozok, amíg nincs szükségem az olvasó szemüvegemre.Blogíráshoz azért még a letakart olvasószemüvegemet használom.
Haladjunk csak kis lépésekben...
