Na, ezen is túl vagyunk! Hétvégén leszedtük a borszőlőt is. Az azért túlzás, hogy szedtük, inkább szedték. A többiek. Én pedig néztem őket, és a festővel beszélgetve megváltottuk a világot. Az egyenetlen terep, a hegyoldal sok még nekem. Hiába szeretném csinálni a dolgokat, nem megy. Ezt hiába gondolják néha lustaságnak, nem az. Engem idegesít a legjobban, ha valamit nem tudok megcsinálni. Mert fejben el tudom végezni, de effektív csődöt mondok. És nem csak gyakorlás kell ahhoz, hogy minden rendben menjen, hanem még nagyon sok idő. Lehet, hogy nekem nem is lesz annyi.De nem adom fel!
Különben a szüret nagyon jól sikerült. Lehet, hogy volt év, amikor több must lett, mint idén, de ilyen magas még sosem volt a cukorfok. Ittam is belőle rendesen, hiszen ez csak száz százalékos szőlőlé. Tudom sajnálni azokat, akik fanyalogva meg sem kóstolják. Igyanak nyugodtam mindenféle mesterséges E-kel telerakott üdítőket! Az biztosan nagyon egészséges!
Sajnos még nagyon sok minden emlékezet az agyvérzésemre. Olyanok is amik látszanak, olyanok is amikről csak én tudok, és olyanok is amiket próbálok álcázni. Ránézésre rendben van a szemem. Csak az a baj, hogy délutánonként már fáj a jobb szemgolyóm, olvasáskor pedig nagyon zavar a kettőslátásom. Esténként pedig már a távolabbra nézés is szemfájdalommal jár. Nekem soha nem mondták még eddig, hogy lehet, hogy hátralévő életemben már mindig le kell takarnom az egyik szemüveglencsémet ha olvasni akarok. Pedig használom rendszeresen a szemcseppjeimet. Mégsem igazán tapasztalok javulást.Hát ezért megyek holnapután szemészhez. Bár sok reményt már nem fűzök semmihez sem. De tulajdonképpen, miért is akarok én mindenáron olvasni! Ha nem ragaszkodnék az olvasáshoz, lehet, hogy boldog, elégedett ember lennék. Így viszont mindig elégedetlen vagyok magammal.
Új életemben hiányzik a szókincsemből a "szégyeld magad" kifejezés. Előző életemben sem rejtettem véka alá a véleményemet, most sem fogom! Nem hiszem, hogy lenne mit veszítenem.Ebben a társadalomban csak az ér valami, aki tizennégy éves korától hatvanöt éves koráig dolgozik saját vélemény nélkül. Hatvanöt évesen pedig ne menjen nyugdíjba, hanem ássa meg a saját sírját és temesse el magát. Így nem kell neki nyugdíjat fizetni, és a temetése sem terheli meg a családot. Tanulnia nem kell, mert akkor van saját véleménye is. Beteg pedig ne legyen,mert azzal csak problémák vannak. Ha valami maradandó egészségkárosodása van valakinek, vagy rokkant lesz, akkor az ne számítson semmi jóra. Menten táppénzcsaló lesz, és csak úri passzióból akar rokkant járadékos lenni valami "csillagászati" összegért. Ha valami véletlen folytán megkapná ezt a "kitüntető" címet, hát a vele járó összegből a gyógyszereit sem biztos, hogy ki tudná fizetni. Ezért rohadtul megéri minimálbérért dolgozni egy életen át. Így hát én örülhetek, hogy van munkahelyem, ne szóljak egy szót sem.
Magánvéleményem azért lehet??
