Hát egy biztos, ez a hétvége nem a feltöltődésről szólt. Tegnapelőtt "leszedtük" a korai szőlőt a Balaton-felvidéken. Kár, hogy még mindig tombol a kánikula, és ez hegyoldalban még fokozottabban érződik. Az első két sor szedésénél még tudtam segíteni, de aztán olyan vörös lett a fejem, mint a főtt rák; nem kaptam levegőt; folyt rólam a víz. Egyszóval nagyon rosszul éreztem magam. Mégis a páromnak kellett rám parancsolnia, hogy most már pihenjek a hűvösebb préssházban. Na, innentől kezdve éreztem fölösleges herének magam. Tudom én, hogy a szüreti munkát nem lehet rálőcsölni párom szüleire, de sajnos már én sem tudom úgy csinálni, mint régen. Nem is tudom mi lesz a következő szürettel, amikor a későbbi érésű borszőlőt szedjük, ami mennyiségre is több, mint a tegnapelőtti. Fiaim is élik lassan a saját életüket, nem lehet mindig elvárni tőlük is a segítséget. Komolyan felmerült a szőlő kivágásának gondolata, de ezen még kell egy kicsit gondolkodni, és amúgy is csak később esedékes. Még előttünk áll egy szüret.
Ja, amúgy nagyon édes mustot sikerült nyerni a csemege szőlőből.
Szóval a hétvégén megint szembesültem a korlátaimmal. Ezek nem növelik az önbizalmamat.Én próbálom tudatosítani magamban, hogy mi az amit nem tudok elvégezni, de amikor úgy érzem, hogy a környezetem ezt minimum elvárja tőlem, akkor nagyon lustának és fölöslegesnek érzem magam. Pedig nem vagyok az a fajta aki elhagyja magát. Igyekszem megtenni minden tőlem telhetőt, néha még azt is ami nagy erőfeszítésembe kerül. Ennek ellenére -de teljesen fölöslegesen- megígértem a páromnak, hogy leállok, ha már túl soknak érzek velemit. Csak az a baj, hogy én semmit sem érzek soknak, csak mások látják rajtam a fáradságot. Ez a sok "talán" is az agyvérzésemből adódik.
Azért én már nagyon örülnék egy kis esőnek. Nagyon meggyötör az allergiaszezon is és az időjárási frontok kevergése is. Szeretem az időjósokat! Az egyik szerint ma erőteljes frontok vannak, a másik szerint ma egyáltalán nincs időjárási front tevékenység. Szóval, már az időjárásjelentőknek sem lehet hinni! Hát ide jutottunk!
Jó volt tegnap otthon lenni! Sok mindent nem csináltam, csak igyekeztem kipihenni a tegnapelőtti napot. Jólesett az ebéd utáni sziesztázás. Azon kívül, hogy megfőztem az ebédet és kora este meglocsoltam a kertet nem sok mindent csináltam. De tegnap ez is elég volt...
