Elfáradtam. Amúgy is elég fáradt voltam már, de az utóbbi négy nap agyon sokat kivett belőlem. Hiába, nehéz dolog nekem már a vendéglátás. Még az a szerencsém, hogy a fiúk barátnői sokat segítettek. Jól sikerült a szombati vendéglátás, ragyogó volt az idő a teraszon való üldögéléshez, beszélgetéshez. Másnap pedig különböző leosztásokban, de mindannyian megérkeztünk a Balatonra Ilona napot köszönteni. Persze egy kis munka mindig akad másnak, de szerencsére már érik a szőlő. A jól sikerült ebéd után levonultunk fürödni a Balatonban. Már néhány hete is elcsodálkoztam, hogy milyen alacsony a tó szintje, de tegnap megint meglepődtem. (Megjegyzem már messze nem olyan meleg, mint néhány hete, de még mindig nagyon kellemes.) Nagyon jó volt, hogy öten ugráltak körülöttem a vízben, nehogy valami baleset történjen velem. Ja, és a párom is nyugodtan elmehetett úszni, mert tudta, hogy jó kezekben vagyok. Még mindig meglepődök, de leginkább környezetemet lepem meg azzal, hogy félek a víztől. Nem merek felfeküdni a vízre és az úszással sem merek próbálkozni. Attól tartok, hogyha elesnék a vízben nem találnának meg, mert a felkavart homoktól nem lehet látni a tófeneket. A szakemberek szerint viszont ez teljesen természetes reakció egy agyvérzés után. Nem tudom, idővel minden kiderül majd!
Mivel a fáradtságom nem pár napos, holnaptól elkezdem jól megérdemelt SZABADSÁGomat. Ez nem azt jelenti, hogy akkor már csak heverészünk az ágyban, mert munka van dögivel. Csak annyit, hogy nem kell vekkerre, időre kelni és dolgozni menni. (Csak halkan jegyzem meg, nem fog hiányozni.) Most csak pihi és feltöltődés lesz. Mondom én most, és a páromnak miattam kell egész nap talpon lennie, mert én nem tudok megülni a seggemen. Pedig jó lenne, ha pihennék és tornásznék. Napok óta egyre labilisebb a járásom, sokat megyek oldalra. Mentem én már ennél szebben is. Nem akarok örökké arra figyelni, hogy hogyan mozgok, utálom a világot. Úgy érzem, hogy romlott a beszédem is. A jobb szemem pedig egyre inkább zavar. Szóval ennyit a szabadságról, dolgozhatok magamon reggeltől estig. Kellett nekem a fehér egér!
Anamnezis lettem. A fiam a múlt héten volt orvosnál a térde miatt. A kórelőzmény felvételekor jött az ominozus kérdés: a családban volt-e daganatos megbetegedés? És a megfelelő rovatba bekerült: Maternek agydaganata volt. Tulajdonképpen nem tudom, hogy miért nem tudok örülni neki. Nem akarom érteni, hogy miért nem tudok elvégezni dolgokat, hogy miért vagyok fáradékony, és egyáltalán miért nem úgy mennek a dolgok, mint régen.
Mára elég volt ennyi nyavalygás! Ha enyhül a meleg megyek locsolni, ott legalább lehet kapaszkodni a slagba. Addig pedig kifekszem a függőágyba...
