Mindig megfogadom, hogy nem terhelek senkit a munkahelyi gondjaimmal, hisz az mindenkinek van. De mégsem tudom megtenni, hisz amikor gondjaim vannak a munkahelyemen akkor gondjaim vannak az alvással is. Ilyenkor szoktam álmatlanul forgolódni az ágyban, vagy zöldségeket álmodni.Igyekszem mindig felülemelkedni a dolgokon, de nem mindig sikerül. (Még jó, hogy a párom állítólag "nem olvassa" az irományaimat.)
Sokat gondolkodtam azon, hogy mi az oka annak, hogy néhány kollégám így viszonyul hozzám. Pedig én igyekszem senkit sem megbántani, bár lehet, hogy ez nem mindig sikerül. Hiába, nem vagyunk angyalok. Mindenesetre azt hiszem megtaláltam az emberek viselkedésének okát: amikor jó két évvel ezelőtt átszállítottak az OITI Intenzív Osztályáról a fehérvári Kórház Idegsebészeti Osztályára, akkor a munkatársaim sorban meglátogattak.Felemelő látvány lehettem! Le voltam fogyva, ágyban feküdtem, katéterem volt és csak én hittem azt, hogy tudok beszélni. Később kiderült, hogy napokig senki sem értette igazán, hogy mit akarok mondani. Ezért került elő újra a füzet. (Így utólag visszagondolva én voltam a legbetegebb a kórteremben.) Tehát ilyen állapotban láttak a kolléganőim, akik le is vonták a konzekvenciát:ebből a nőből sem lesz már egészséges ember. És akkor ezek után másfél év múlva, felállva a padlóról visszamentem dolgozni. Biztos voltak és vannak hiányosságaim, de napról-napra igyekszem javulni. Ők viszont leírtak már engem és valahogy nem illek bele a képbe. Ez is egy olyan akadály, amivel meg kell küzdenem, de úgy tűnik erről szól most már az életem. Igazából az fáj, hogy ők nem tudják, hogy nekem milyen munkám van abban, hogy most itt tartok. Időnként az az érzésem, hogy nem is fogják fel, hogy mi az az agyvérzés. Elég baj az nekem, hogy én megtapasztaltam.
Amúgy is nagyon nehéz időszakot élek mostanában meg. Vagy záporok.zivatarok vannak, vagy hétágra süt a nap. Egy ilyen frontokkal megtűzdelt idő egy egészséges embert is megvisel, nemhogy engem. De igyekszem túlélni a dolgokat. Már rég rájöttem, hogy hisztivel nem oldok meg semmit illetve nem érek el eredményt. Marad a "világ vége" hangulat, a nyűgösség, fáradékonyság, percekig tartó fejfájás. Képes vagyok egy pillanat alatt leizzadni, mint állat, de ezt gyorsan ráfogjuk a banyakórra. Mindenre tudok magyarázatot találni, csak ne kelljen orvoshoz menni.
Hétvégén füvesítés volt itthon. Ez amellett, hogy elfáradtam sikerélményt is hozott. Tudok gereblyézni, füvet vetni, locsolni. Na, ezt csináljátok utánam! Jó, hogy kell az eső a fűmagra (addig sem kell locsolni)...
