Két éve nem sokan adtak volna egy lukas kétfillérest sem az életemért. (Két éve volt az éjszaka, hogy agyvérzést kaptam és sikeresen újraélesztettek.) Sok minden történt ez alatt a két év alatt. Sokat dolgoztam, -még ha néhányan nem is vették mindig észre-, hogy eljussak arra a szintre, ahol most vagyok. Akik ritkábban látnak, azok szerint sokat fejlődtem. Én csak azt érzékelem az egészből, hogy semmi sem a régi. De örülök, hogy már két éves vagyok, és nem fekszem egész nap az ágyban. A legfontosabb, hogy nem csak otthon tudok motyorogni, hanem vissza tudtam menni a munkahelyemre.

Ennek ellenére nagyon furcsa volt 29-én fent lenni az Amerikai úti Idegsebészeten. Furcsa volt látni azokat a falakat, épületeket. Nem kontrollra mentem csak a párom Anyukáját vittük konzultációra a Professzorhoz (akinél minden a korának megfelelő), mégis az volt a Prof.első kérdése, hogy hogy vagyok. ( Ő nagyon örült, hogy ilyen sokat fejlődtem.) Az elmúlt két év alatt nagyon sok agyvérzéses történetet hallottam, és mondhatom, hogy egyik sem töltött el boldogsággal. sajnos kevés a gyógyult túlélő, ezért tartom én szerencsének magam, és hiszem azt, hogy még dolgom van ezen a világon. 31-én volt két éve, hogy megoperáltak agydaganattal. Ezért volt olyan fájó a 29-i pesti látogatás is. Aztán túl tettem magam a műtét emlékét, de ma reggelre megint megmakkantam. Ez az évforduló nagyon sokat kivesz belőlem. Remélem holnapra már jobb lesz a hangulatom. Az éjszakát pedig lehet, hogy sikerül végigaludnom "szemtorna nélkül". Ma délután állítólag azt csinálhatok, amit akarok.

Az egészben az a jó, hogy virágzik minden gyümölcsfa, süt a nap (de hideg van), minden nap kinyílik valami új virág. Ha másért nem, azért, hogy naponta végignézzem az egész kertet. El kellene ültetni az álló muskátlikat is a virágládákba, most már talán nem lesznek hajnali fagyok, legalábbis az ablakban. A hétvégén nem igazán dolgoztam, pedig nagyon sok munka lenne odakint.Tomboló szélben a fenének sincs kedve szétfújatni az agyát. Amúgy meg úgy érzem nem késtem el semmiről sem. Még csak április eleje van, bőven lesz idő bepótolni mindent. Legalább is ezzel nyugtatom magam. Ha pedig valami úgy marad, hát attól még nem dől össze a világ. A lényeg, hogy ilyen "sok" eső mellett lassan lehet locsolni, a locsolótömlőbe pedig jól lehet kapaszkodni. Legalább is nekem biztonságot ad. Előbb-utóbb minden mag földbe kerül, a gaz pedig nő. Lehet, hogy szükségem lesz a férfiak segítségére!

Addig pedig egyre csak fújnak a "böjti szelek"...