Sikerült! Hétvégére elkészítettem mindkét fiam születésnapi tortáját. Én, magam! Finom lett mindkettő ( a puncsos és a mákosguba torta is), bár én kicsit másként képzeltem el ( főleg a mákosat), de így is örülhettem a fiúk örömének. Nekem ők mindig a kicsi fiaim lesznek, bár már nagy „lókeresztek”. Nagyon szeretem őket, és örülök ha a közelembe vannak, a Jó Isten éltesse őket még nagyon sokáig! Annyira jól sikerült a születésnap, hogy még egy aranyvasárnapi, utolsó vásárlási körútra is elvittek. Egy bizonyos életkor fölött a férfiaknak három ember már tömeg, és nem hajlandók sehova sem elmenni. Nem is vittük magunkkal a páromat vasárnap. Kapott egy szabad délelőttöt, mert szüksége volt már nagyon egy kis pihenésre. Nem lehet könnyű velem az élet huszonnégy órán keresztül, tudok én galád módon utasítani. Pedig igazság szerint csak segíteni akarok.
A kisebbik fiamnak annyira megtetszett a „száztíz” éves sportautója a „nyomi kártyámmal” a szélvédő mögött, hogy lefotózta és kitette a facebookra. Gyönyörű! Meg én is.
Elvileg már semmi sem állhatna a karácsonyi áhítatom útjába, mégsem érzek semmit. Már megsütöttem a puszedlit (meg is ettük egy részét), kisültek a mézeskalácsok, túl vagyok a „csicsázásukon”, sőt tegnap este már csomagoltam is őket. (Amúgy is osztogatom már több mint egy hete.) Tegnap megvettük a karácsonyfát is (aranyárban), még sincs semmi.
Ebbe persze több dolog is belejátszhat. Ma is egész nap hétágra sütött a nap, havat még csak a tévében láttam. ( Nem, mintha annyira szeretnék havat lapátolni!) A karácsony pedig legyen fehér! Punktum! A héten minden nap dolgozom, még pénteken is (azért a diót már le kéne darálni).
Előző életemben ünnep előtt már két héttel elkezdtem a nagytakarítást, ablakpucolást (hogy aztán másnap essen az eső). Ma már nincsenek ilyen ingerenciáim. Örülök, hogy élek. Az ablak tisztasága pedig egyáltalán nem érdekel. Nem kell hatféle menüt főzni, mert mindenkinek csak egy gyomra van. Olyan jól pedig nem állunk, hogy a kukába öntözzük a főtt ételt ( bár a kutya szereti a káposztás ételeket). Van, mindenkinek van néhány étele, amit muszáj elkészíteni Karácsonykor. De ennyi. Én jelenleg főleg nem vagyok abban az állapotban, hogy kísérletezzek. Senkinek sem akarok meglepetést okozni, marad a jól bevált régi menü.
Azért van még néhány apróság, főleg elemózsia, amit még be kell szerezni. Már elkezdtem írni a bevásárlólistát, mert csak azzal megyek boltba. Így biztosan nem felejtem el berakni a kocsiba azt amit feltétlenül meg kell venni, de nem pakolok be rengeteg fölösleges dolgot, amire csak a pénztárban, fizetéskor figyelek fel. Így is alig veszek valamit és már a fél fizetésemet ott hagytam (ami mondjuk nem nehéz).
Most nem érek rá foglalkozni az egészségügyi helyzetemmel, mert feladat van…
