Már december van, pontosabban december 6. Ma reggelre már megjött a Mikulás is! (Nálunk mindenki jó volt, mert mindenki csokimikulást kapott, és senkinek sem hozott virgácsot. Tényleg, van még virgács?)
Tulajdonképpen csak azért foglalkoztam a dátummal, mert mindjárt itt a Karácsony és nekem még semmi ünnepi hangulatom sincs. Előtte még lesz a fiúk születésnapja. Már tudom, milyen tortát fogok nekik csinálni, de nem tudom mi lesz az ajándékuk. Majd kialakul!
Tegnap nekiálltam mézes puszedlit sütni. Puszedlit majdnem olyan régóta sütök, mint mézeskalácsot.(Na, mézeskalácsot kicsit régebben.) Hát így még az életben nem jártam! Olyan laposak lettek a puszedlik, mint a tehénszar! Ezt nem lehet senkinek odaajándékozni! Ma este kavarok még egy adagot, és holnap megsütöm. Csak a diót és a mandulát sajnálom. Az alapanyagot és az élőmunkát nem számolom.
Amiért mindezt megemlítettem, az az, hogy azt hittem ettől majd karácsonyi hangulatom lesz. Nem lett! Nem lett attól sem, hogy ma délután bementünk a belvárosba, karácsonyi fényeket nézni! Majd talán a mézeskalács sütés meghozza az áhítatot, de napról-napra halogatom a sütését. Pedig a héten azért vagyok itthon szabadságon, hogy „térdig járjunk a mézeskalácsban”. Biztos annak is eljön majd az ideje! Szeretek bíbelődni a mézessütikék diszítésével, mert az nekem együtt jár a karácsonnyal. Évközben soha eszembe sem jutna linzertésztát szaggatni különböző süteményformákkal, csak ilyenkor. Vannak ismerőseim, akik már várják is Karácsony táján a kóstolót. Én pedig eddig mindig nagyon büszke voltam a művemre, remélem idén is így lesz. Ez a puszedli pedig csak egy apró kisiklás volt.
Azért nem ma sütök újabb adagot, mert nagyon fáradt vagyok. Régóta rosszul alszom éjszakánként, de hát ezért még senki sem szalad az orvoshoz. Mindig ráfogjuk az életkorra vagy az időjárási frontokra (arra mindent rá lehet fogni). Ma éjszaka viszont, miután nagy nehezen elaludtam, azt álmodtam, hogy nem tudok elaludni. Egy ilyen álom után nagyon fáradtan lehet ébredni, főleg hajnali öt órakor. Akkor, amikor nem is kellene korán kelni! Ez önmagában is elég lehangoló, a többi csak ráadás.
Más oka is van annak, hogy nincs az embernek adventi hangulata. Pedig már mindent megteszek érte! A múlt héten összeállítottam az adventi asztaldíszt a négy gyertyával (tudom,hogy már előtte hétvégére kellett volna, de akkor más dolgom volt). Két napi agyalás után megtaláltam a szalma és dió díszeimet, és felraktam az étkezőből nyíló összes ablak- és ajtófüggönyre. Ez nálunk már az ideköltözésünk óta így van, és hozzátartozik az ünnepi dekorációhoz. Na de, odakint erősen plusz fokok vannak! Hát lehet így készülni a Karácsonyra? Tudom, hogy örülnöm kéne, mert nem kell havat lapátolni, és a leanderek is kint vannak még a bejárat előtt, na de, mikor legyen tél, ha nem most. Én márciusban már a kertben szeretnék dolgozni, és nem havat lapátolni.
Csak ez a hét a lazsálásé, utána két hétig kemény meló van…
