Amilyen rövid ez a munkahét, annyi minden történt közben.
Volt ugye a hét eleje, ami a halottainkról történő megemlékezések jegyében telt. (Felemelő érzés.) Aztán szerdán bedobtak a mélyvízbe. Először mentem délutánra dolgozni és mindjárt egyedül. Nagyon drukkoltam előtte, de szerencsére minden rendben ment. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért izgultam, hisz a munkámat el tudom látni. Tudom kezelni a számítógépet és tudok asszisztálni. Kicsit lassúb lettem, mint előző életemben voltam, de másfél év kihagyás után én meg vagyok elégedve magammal. Más pedig soha nem fogja szemebe mondani a véleményét. Akinek pedig nem tetszik valami csinálja utánam. (Bocsika.) Még egy régi szomszéddal is találkoztam. Lehetett beszélgetni, és utána telefonon a feleségével is. Már kis dolgoknak is tud örülni az ember!
Ahhoz, hogy éjszaka tudjak aludni, be kellett vennem egy feszültségoldót, mert hiába tudtam, hogy negatív a koponya-MR-em, azért nagyon izgultam, hisz másnap mentünk Budapestre, kontrollra az Amerikai úti Idegsebészetre. Egész úton izgultam nagyon. Ez meg is látszott rajtam. Még az sem tudott feldobni, hogy a fiamnál találkozhatok egy nagyon rég nem látott ismerőssel. Nagyon erős volt a drukk, amit a tavaszi MR után a párom meg is értett. Én ép ésszel értettem, hogy negatív az MR-em, de amíg a Professzor nem mondta ki a véleményét, addig azért szorult a zabszem. (Gondolom ezzel más is így lett volna!) Az egész tortúrának az lett a végeredménye, hogy a Prof., aki tavaly operált, nagyon meg volt elégedve a fejemről készült felvételekkel. Jelenleg nincs sehol a koponyámban daganat, nagyon szép a felvétel, még látszik az agyvérzés nyoma, de el fog múlni. Ami eltérés még van a koponyámban, az van minden ennyi idős emberében. Tehát pánikra semmi ok ! A jobb szemem kicsit makacs, ezért van még mindig kettőslátásom. Idővel meg fog szűnni. (Bár már látnám!) Ha teljesen meggyógyul a látásom, akkor rendeződni fog a járásom is. Nagyon örült, hogy újra dolgozom, mert látja, hogy van célom és meg akarok gyógyulni. Szerinte, nem kis teljesítmény ennyi idő alatt ide eljutni!
Azt azért nem mondanám, hogy a kínai étteremnél már nyugodt voltam. Ezért is kértem, hogy inkább vigyük el az ennivalót, és majd a fiamnál eszek. Attól féltem, hogy sikerül az asztal alá ennem a rizst, vagy félrenyelek és köhögni fogok. Inkább a fiamnál a durranatban (lakásfelújítás) ettem, nem igazán sokat. Közben előkerült a rég nem látott asztalos ismerős is. Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok még készen hitvitákra, főleg nem egy droiddal. (Azért jó érzés volt találkozni vele, bár sokat változott. Vagy inkább én!)
Az egésznek az lett a vége, hogy mire este hazaértünk nagyon elfáradtam. Nem kellett sem altató, sem újság ahhoz, hogy el tudjak aludni. Főleg, hogy tudtam ma reggel korán kell kelnem, hisz megyek dolgozni. Amikor ma délután hazahozott a párom még kiderült, hogy sok tennivaló lenne odakint. Én nagyon szeretem ősszel a fák lombjainak a színét (főleg autóban elsuhanva látni egy erdőt), na de amikor minden fa úgy dönt, hogy itt az ősz (már november van) és lehullajtja egyszerre az összes levelét, akkor kicsit elegem van. Ma csak a járdán lévő levelek lettek eltakarítva, mert a ködös-párás idő nyirkossá tette a leveleket és a lombszívó nehezen birkózott meg velük. Még van elég sok összekotorni való falevél, de miután holnap nem leszünk itthon, megvárja amíg sorra kerül.
Ilyenkor kicsit örülök, mert a párom is rájön, hogy nem biztos, hogy én mindig a hobbymnak éltem, amikor a kertben dolgoztam. Előző életemben ugyanis majdnem mindent egyedül csináltam, de erre másfél éve nem vagyok képes. (Szerintem Ő jobban várja, hogy teljesen meggyógyuljak, mint én.
Azért, hogy ne kelljen annyi falevelet összetakarítani, szedtem egy csokorral a bejárati ajtóra őszi ajtódísznek. Ebben a hónapban el lesz…
