Furcsa dolog újra dolgozni. Már második hete csinálom, de még mindig nagyon elfáradok a nyolc órás munka után. Mégis nagyon jó érzés újra dolgozni, rendszert csinálni az életemben és megint fontosnak érezni magam. De a legjobb újra találkozni a régi ismerősökkel, nem csak azért kimozdulni a lakásból, hogy orvoshoz menjek. Majd beállnak a dolgok szerintem. Szerencsére még mindig ki tudom hagyni magam a "bolhából elefántot" szindrómából. Azon a munkahelyen, ahol kettőnél több nő van előbb-utóbb mindig van probléma. Na, ezekből akarok én kimaradni. Remélem hosszabb távon is sikerülni fog. Az én idegrendszeremnek most nyugalomra van szüksége.
A mai napban az volt eddig a legjobb, hogy bejött hozzám a munkahelyemre a "kisfiam" és megölelgetett. Estefelé pedig hazajön a "nagyfiam", hogy itthon aludjon. Kis örömökből áll az élet!
Azt hittem csak a hétvége felé sűrűsödnek össze a dolgok. De már az elmúlt hétvége sem volt egy nászmenet. El is fáradtam tisztességesen. Alig győzöm kipihenni magam. Hajnalonként már fagy van, úgyhogy akad munka délutánonként a kertben is, hogy a fagy a lehető legkevesebb kárt okozza.A szobanövényeket jó lenne minél előbb bemenekíteni a teraszról. Egyenlőre a "hulljon a férgese" elvet vallom. Egyszer majd mindenre sor kerül. Idő van dögivel. Legalábbis én mostanság ezt az elvet vallom.
Pénteken megyek szemészhez, ettől nem is félek. De utána lesz a koponya MR-em, amitől már nagyon tartok. Nem is csak az eredménytől félek, hanem magától a vizsgálattól tartok. Már most tudom, hogy előtte be fogok venni egy feszültségoldót, mert már most tudom, hogy nem fogom még egyszer végigcsinálni a tavaszi fesztivált. A professzorhoz majd csak november elején megyek, de addig még sok dolgom lesz. De én tudom, hogy nem lesz semmi gond. Ez az én pozitív hozzáállásom. Majd elmesélem mi lett a végeredmény.
Új életemben nagyon érzékeny lettem mindenféle halálhírre. Lehet, hogy kezdek öregedni, mert egyre több ismerősömről hallom ezt a rossz hírt és mindig nagyon megvisel. Főleg ha minden hétre jut egy-egy. Azért mindennek van határa.
Ami az én szemszögemből rossz hír, hogy egyre gyakrabban fáj a fejem. Nem is szoktam mondani senkinek, főleg nem a családtagjaimnak. Aggódtak már így is értem eleget! Egyenlőre mindig az időjárási frontokra fogom, és maradjunk is ennyiben...
De hogy valami örömöm is legyen, elkezdtek virágozni a kertben a krizantémok...
