Hajnalonként, amikor álmatlanul forgolódok az ágyban nagyon jó blogokat  „írok” fejben. Hogy mekkora lenne a sikerük azt soha nem fogom megtudni, mert ahhoz fel kellene kelnem és papírra vetni a gondolataimat. Na, ahhoz lusta vagyok. Így aztán ez a titok soha nem fog kiderülni, marad a szürke valóság. Az igazsághoz tartozik, hogy még a számítógépben került írásokat sem írom meg előre. Leülök a klaviatúra elé, amikor erre leküzdhetetlen ingerem támad és írom ami a csövön kifér.  A humorom sajnos messze elmarad a kisfiamétól, de nem is humorosnak szánom ezeket a kis szösszeneteket, hanem inkább valami naplószerűségnek életem egy furcsa szakaszáról, mert az emberi emlékezet nagyon rövid. Nagyon hamar elfelejt dolgokat, amik valamikor nagyon fontosak voltak.

Másfél év telt el az agyműtétem és az agyvérzésem óta. Nagyon sokat dolgoztam azon, hogy újra tudjak járni, látni, mozogni. Két hete túl vagyok új életem nagy megpróbáltatásán, sikerült bebizonyítanom, hogy munkaképes vagyok. Talán ezért dolgoztam végig ezt a másfél évet. Meg azért, hogy ezzel is megköszönjem a családomnak, hogy kitartottak mellettem a nehéz időkben.

Mostanában már érzem, hogy ez alatt az elmúlt másfél év alatt burokban éltem, a gondok csak szűrőn keresztül jutottak el hozzám. Viszont, ha meghaltál kétszer, akkor elkezded másként látni a világot. Más dolgok lesznek fontosak, és nem idegesítem magam olyan dolgok elvesztésén, amik pótolhatók. Nem akarok mindig tökéletes lenni, mert az senkinek sem sikerül, csak felesleges flusztrációt  okoz. Egy ideje csak magamnak akarok megfelelni, ez szerintem sikerül is, és még javulni fog minden. Nem igazán izgat most a súlyom sem, és nem fogok fogyókúrázni. Még mindig ott tartok, hogy örülök, hogy élek. Akinek ez így nem tetszik, az tehet egy szívességet. (Bocsi)

Tegnap akartam írni, de tegnap volt az utolsó szép őszi idő és vétek lett volna a lakásban maradni. A balatoni „birtokon”, a szőlőben még maradt néhány tőke csemegeszőlő, ezért tegnap lementünk leszedni, nehogy az esőtől megrohadjon, ha már annyira szeretem. (Most éppen ez a kedvenc gyümölcsöm.) Közben elintéztem néhány telefont, de csak olyan emberekkel beszéltem, akiktől pozitív megerősítést kaptam. És ez nagyon jól esett, annak ellenére, hogy tudom a való életben az ember kap pofonokat is. De azzal ráérek törődni akkor.

Most egy új mobiltelefon beszerzése az egyik legnagyobb gondom, mert az általam nagyon szeretett készülék jobblétre szenderült (az én megkérdezésem nélkül).

Ma már nagyon barátságtalan idő van. Lehűlt az idő, fúj a szél, és csepereg az eső. De nem lehet itthon maradni, mert a páromnak időpontja van egy orvoshoz. Edzésnek jó lesz…