Nem igazán voltam a héten a számítógép előtt, mert alapban is nagyon megviselt a kánikula. A számítógép pedig az emeleten van, ahol még nagyobb a hőség. Nem igazán tudtam örülni az éjszakai lehűlésnek, de ha nem csak szél lett volna, hanem egy kis eső is esik, akkor lettem volna igazán boldog.
Tavasszal, illetve a tél végén, amikor már jól mozogtam állandóan üzletközpontokba kellet járnunk (ott mindig találkoztam ismerőssel, de rengeteg pénzt is el lehetett költeni). Most a kánikula beköszöntével mindig úton szerettem volna lenni, mert a kocsiban van légkondicionáló. Hát ezt most nagyon élveztem, és még az sem zavart, hogy fel kellett húznom az ablakot.
Panelben lakó ismerőseimtől, fiaimtól hallottam, és még emlékszem is rá, hogy a lakás milyen meleg tud lenni. Egy ideig örültem, hogy családi házban lakunk, ami nehezebben melegszik át, de a hét végére már itt is 26 fok volt. Ez nagyon kellemes hőmérséklet, ha bejössz a kinti 36 fokból, de egy idő után már ettől is folyik rólad a víz. A katasztrófa az volt, hogy éjszakára sem hűlt le a levegő, tehát igazában teljesen fölöslegesen szellőztettél. A lakásból is csak kora este mentem ki, hogy körülnézzek a kertben, de ettől nem lett jobb a helyzet. Számomra nagyon fárasztó volt a múlt heti kánikula, hiába ittam nagyon sok folyadékot, örülök, hogy legalább mérséklődött. Persze, most meg ez a bajom, mert 10 fokos napi hőmérsékletmaxium különbség egyik napról a másikra sok nekem. Amióta volt az agydaganatom és az agyvérzésem elég nehezen viselem a frontokat. Nem is mindig csak a ingerültség, de leginkább a fáradékonyság a jellemző mostanában, ami sajnos azonnal meglátszik a járásomon. Az éjszakai nemalvásról már ne is beszéljünk.
A hét második felében voltunk lent a Balatonon fürödni. Az északi partra járunk, de már ott is túl meleg volt a víz (persze az éjszakai szél biztosan felkavarta),ez már nem hoz felfrissülést sem. Az az igazi, amikor bemész egy pillanatig vacillálsz, amikor kijössz alig várod, hogy levedd a vizes fürdőruhát. Hát ez most nem ilyen volt. Most fürödtem először a Balatonban az idén, de lehet, hogy utoljára is. Volt ennek a délutánnak egy nagyon szép emléke is. Mivel randevúnk volt egy asztalossal, most nem a megszokott útvonalon autóztunk. Hogy Füred fölött, Vászoly felé milyen szép tájak vannak az eddig álmomban sem jutott eszembe. Az út minősége elég rossz, de a látvány kárpótol mindenért. Azok a dombok, erdők, szőlők, présházak !
Van olyan ismerősöm, aki szerint nagyon kitárulkozok a blogomban. Lehet, hogy igaza van, de annak idején azért kezdtem el írni, hogy kiírjam magamból az érzéseimet. Most is ez az egyik célom,és nekem inkább naplóként funkcionál ez az egész. Azonkívül ez az egyetlen hely, ahol kibeszélhetem magam anékül, hogy két szó után beleszóljanak a mondatomba. Itt, ezekben a sorokban tudom követni a gyógyulásom folyamatát, mert az emberi emlékezet olyan rövid! A blogomat pedig úgyis olyanok olvassák akik tavaly még aggódtak az életemért, és reményeim szerint érdekli a sorsom. Nem akarok senkit megbántani, de nem az a célom, hogy minél több letöltés legyen.
A tengerre vágyom…
