Már órák óta dörög az ég. Nemrég végre elkezdett esni az eső! Ez több okból is nagyon jó! Ma végre remélem nem kell locsolnom. Az eső végre megszünteti a kánikulát, felfrissíti a levegőt! Éjszaka megint lehet aludni. A növények pedig teljesen másként veszik az esőt, mint a locsolást.
Gyarló az ember! Mindig olyan után vágyakozik, ami nem lehet az övé!
Amíg egészséges vagy, meg sem fordul a fejedben, hogy valami baj érhet! Azok a csúnya dolgok, amiről lépten-nyomon hallasz, csak mással fordulnak elő! Aztán egy pillanat alatt te kerülsz a gödör mélyére! Feleszmélni sincs időd, csak azt tudod a lelked mélyén, hogy ezt a csatát nem vesztheted el! Annyi dolgod van még a világon! Aztán végre hazaengednek a kórházakból. Azt hiszed, most már minden rendben van. Fenét, a neheze még hátra van ! Tíz hónapig voltam itthon táppénzen a kórház után. Az utolsó néhány hét kivételével szinte minden napom be volt táblázva. Ez sokáig meg is felelt nekem, hisz erőteljesen korlátozva voltam mozgásomban.
Az utolsó pár hétben már nem elégített ki az otthonlét, emberek közé vágytam. Én akartam visszamenni dolgozni! Egyrészt az előbb említett ok miatt. Másrészt, mert szerintem már teljesen kikészítettem a férjemet. Neki tavaly március vége óta én töltöm ki az életét. Július vége óta pedig huszonnégy órás szolgálatot lát el mellettem. Lesi minden gondolatomat, kiszolgál, elém teszi az ennivalót, a gyógyszert. Úgy tűnik, hogy az Ő türelme végtelen, de mostanában egyre gyakrabban bukik ki. Az vesse rá az első követ, aki hasonló helyzetben jobban viselkedett volna! A két fiú türelmesebb , de hát ők csak hétvégén találkoznak velem, a férjem pedig minden nap mellettem van. Tehát én döntöttem úgy, hogy most már ideje legalább egy kis szabadidőt hagyni neki. Na, nem sokat, mert reggel ő visz el dolgozni, munka végeztével pedig hazahoz. Még nem vállalnám be, hogy gyalog, egyedül bemegyek dolgozni. De tudom, annak is eljön az ideje!
Tehát, egyelőre küzdök a munkával és a kilóimmal. Miután szisztemetikus munkával el kezdtem újra felépíteni magamat, a férjem valahol olvasta, hogy erősíteni kell az immunrendszeremet .Ez szerinte úgy lehetséges, hogy mindenféle vitaminkészítményeket etet velem. Nem a vitaminoktól híztam meg a télen ilyen szépen, hanem attól, hogy ezek mind étvágyat csinálnak, ezért automatikusan eszel, főleg este. És ehhez a sok evéshez társult még egy számomra mozgásszegény életmód. (Alig tudtam lebeszélni arról hogy megint vegyünk egy gyógyszert, ami komplex B-vitamin. Hiába mondja, hogy jót tesz az idegeknek, még eddig mindeni hízott, aki B –vitamint szedett.) Ki is híztam minden ruhámat szépen, most lehetett venni újakat.( Ezekből pedig szeretnék minél előbb kifogyni!)
Amíg otthon voltam táppénzen, alig vártam, hogy újra dolgozhassak. Aztán elkezdtem dolgozni, és alig vártam a hosszú hétvégét. Miután a betegség után lelassultam, ezért a háztartásban, ház körüli munkában egységnyi idő alatt kevesebbet tudok elvégezni. Így mindig úgy érzem, hogy sosem érek a munkáim végére. Persze a családom szerint, ezek csak az én nyavalyáim, ők jobban szeretnék ha többet pihennék, foglalkoznék magammal, de legfőképp önzőbb lennék. Most próbálom megtalálni az ideális egyensúlyt a munka és a szabadnap között. Egyenlőre még megtehetem!
Egyszer mindennek eljön majd az ideje, de egyenlőre bizonyítani szeretnék állandóan, leginkább önmagamnak.
A két fiam már elég felnőtt ember ahhoz, hogy egész napos programot szervezzünk velük négyesben. Így aztán párom Anyukáját is kettesben születésnapja alkalmából. Ez is egy ok volt, hogy lemenjünk a Balatonra. Ezeket az utakat én azért szeretem, mert a talajviszonyok miatt ott semmit sem tudok csinálni. (Lesz ez még másképp is!) Ez az alaklom jó volt cseresznyeszedésre is. Na meg arra, hogy megtaláljam álmaim cseresznyefáját! Ha egyszer sok pénzem lesz (nyerek a lottón), ezt a terciát fogom megvenni, ha addig nem talál vevőre (ugyanis eladó). A lakóépületre nem is vagyok kíváncsi (már évek óta nem lakják), de a fa fenomenális. Alacsony, girbe-gurba törzse van. Vastag elágazásai, de nem igazán mászható, mert sok a vékony ág, messze vannak a vastagabb ágak egymástól. A gyümölcs pedig az ágvégeken van. De ki akar felmászni a fára ! A több méter átmérőjű korona ágvégei szinte a földet érik és roskadoznak az isteni gyümölcstől. Mindig egy ilyen cseresznyefáról álmodoztam, de nekem soha nem lesz ilyen. A most már termőre fordult fa sem bírta a tavalyi sok esőt és inkább követte a szomszédok fáinak példáját és megmakkant. Vettünk helyette az idén másikat, de mire ezen gyümölcs lesz, megöregszünk..
Ja, az eső még mindig esik!
