Halleluja! Túléltük a Húsvétot is! Ettem és híztam két napig. Meg lettem locsolva, hogy el ne hervadjak. (Most kezdődhet a fogyókúra, mert nem lesz ebből számítógép!) Annyi minden elvárásnak akarok megfelelni, hogy a végén mindig csalódást okozok önmagamnak. Szeretném mindig a régi életemet élni, de nem tudom. Lassúbb vagyok, hamar elfáradok. Hiába van szép idő és csinálnám a kerti munkákat, nem mindig sikerül. Sokat táncikálok és már arra is volt példa, hogy seggre ültem. De ettől függetlenül már tudom használni a kapát, ami ősszel még elképzelhetetlen volt. Miután nagy a szárazság muszáj locsolni. Nagyon biztonságosan tudok kapaszkodni a locsolócsőbe!
Ennek ellenére tudomásul kell vennem, hogy sok minden megváltozott az életben, és sok mindent már nem tudok úgy elvégezni, mint régen. Ilyen az élet ! Időnként a három férfi eszembe juttatja, hogy tavaly ilyenkor honnan indultam, és ahhoz képest mekkora a fejlődés. Nehéz ezt felfogni annak, aki mindent elkövetett, hogy ne legyen betegségtudata. (Ezért okozott olyan nagy megrázkódtatást a múlt heti MR felvétel eredménye. Mindegy, most már túl vagyok az egészen! (Legalábbis remélem.)
Holnap reggel még felmegyünk Pestre, ott megnézik a szememet. Ezt az operáló Professzor kérte: Hátha van valami okos ötletük a kettős látásom, vagy az olvasószemüvegem kiiktatására. Ma délután pedig felkeresünk egy gyógytornászt, aki gyógylovaglással foglalkozik. Hátha sikerülne! A lovaglás az egyensúlyérzéket javítja. Az ősszel már egyszer próbálkoztam vele. Az első pillanatban, amikor megmozdult alattam az a nagy ló nagyon megijedtem. A végére viszont már nagyon élveztem. Azért nem mentünk többször, mert kiderült, hogy ennél a lovardánál végeznek lovagoltatást, de nem gyógylovaglást ! Nekem pedig arra van szükségem! Ahogy eddigi életemet leéltem a lovak nélkül, valószínűleg a hátralévőt is sikerül! Nagyon szimpatikus volt, hogy a lovat kivezették velem a hátán az erdőbe, de eszembe jutott, hogy jön a tél, és én még nem ültem biztonságosan, tehát a férjem egész úton jött mellettem és fogta a könyököm, hogy le ne essek. Most meglátjuk milyen lesz ez. Én bármit megteszek a gyógyulásomért, még ha ez néha nem is látszik.
Beteg vagyok már több, mint egy éve! Nincs olyan, hogy jó beteg! Ha nem is akarsz gonosz lenni egy idő után annak tűnsz. A melletted lévő egy idő után besokall attól, hogy huszonnégy órán keresztül az a dolga, hogy téged kiszolgáljon. Ez még a nőket is meg szokta viselni egy idő után, hát még a férfiakat. Én nem akarok ugráltatni senkit, de vannak olyan dolgok, amiket nem tudok megoldani , segítséget kell kérnem. Ez egy idő után mindenkinek terhes. Remélem lassan vége lesz, és június elsejétől tényleg vissza tudok menni dolgozni!
Azért is ez a nagy megfelelési kényszer, hogy ne legyek rászorulva senki segítségére! Azt már most tudom, hogy az elején be kell vinni dolgozni és hazahozni, mert a járdán katasztrófálisan megyek. A gyógytornászok szerint a kerítés, a házak közelsége zavar.
Mindegy, majd megoldódnak a dolgok! A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket…
