Ha évekkel ezelőtt egy gyenge pillanatodban úgy határoztatok, hogy szőlőt vesztek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén akkor úgy kell nektek. A szőlőt és a szomszédokat nem érdekli, hogy mi történt veled, a szőlőt rendben kell tartani. Ez elég nehéz feladat volt az alatt a másfél hónap alatt a családnak amíg szünet nélkül kórházban feküdtem. Csak úgy tudtak lemenni 80 km-el távolabbra, hogy  látogatási időre nálam kellett lenni. Ilyen szempontból nagy könnyebbség volt amikor Kisbérre kerültem, hisz innen péntekenként hazahozhattak és szombaton levihettek magukkal a szőlőbe. Na ebben sem volt sok köszönet, hisz járni, dolgozni nem tudtam. Engem feltámogattak a présházhoz, beültettek egy nyugszékbe. Körbevettem magam olvasnivalóval és hagytam őket dolgozni. (Két dolgot kötöttek a lelkemre a Rehab-on: Igyekezzek nem elesni, ha mégis esek a fejemet óvjam és ha lehet a tarkómat soha ne üssem be. Ez volt az egyik. A másik: Soha ne érje tűző nap a fejemet. Ennek megfelelően mindig úgy rakták szélárnyékba a székemet, hogy a fejemet ne érje a nap. Hál Istennek, azért nem lett nagyon kórház színem.

Engem nagyon zavart, hogy a férjem idős szülei dolgoznak a szőlőben a fiaimmal, én pedig a lábam lógatom. De hát ennyi telt tőlem. Azt hittem az október elejei szüreten már tudok dolgozni, de csak egy fél sor szőlő leszedésében tudtam segíteni, mert annyira elfáradtam, hogy le kellett ülnöm pihenni. Még jó, hogy tavaly nem termett sok szőlő!

Még júliusban kezdődött, hogy munka után, késő délután lementünk a Balatonra fürödni. Én már jó előre beszereztem egy úszószemüveget, mert nem szerettem volna, ha az amúgy is fájó szemembe homokos víz kerül. Az az igazság, hogy én a tengerért vagyok megőrülve, mert annak tiszta, átlátszó a vize. Hát most a Balaton jutott. Elég furcsa volt az egész. A három férfiből kettőt folyamatosan lekötöttem, főleg az első alkalommal. Szárazföldön is alig tudtam megállni, nemhogy a folyton mozgó vízben. Nem mertem felfeküdni a vízre, mert attól tartottam, hogy elmerülök és nem találnak meg. Szóval tele voltam félsszel, de ez állítólag teljesen természetes egy agyvérzés után, sőt az a csoda, hogy ilyen hamar vízbe merészkedtem.

Soha ne akarjál építkezni egy Nemzeti Park területén! Ezer a megkötés, még a fal külső és a tető színét is megszabják. (Csak azt tudnám, hogy azt a kanárisárga pincét hogy követték el és hogy kapott fennmaradási engedélyt!) A mi pincénk és présházunk már készen van, csak az épület körüli külső munkák vannak hátra, ami még embert próbáló feladat, de hát ez tényleg férfimunka. A birtok egy hegyoldal déli oldalában van gyönyörű panorámával a Balatonra. Van villany (nálunk már földkábel), és víz. Ennek örömére működik a WC is. (Új életemben ez nekem nagyon központi kérdés lett.)

Legutóbb a múlt héten voltunk lent szőlőt metszeni, és jelentem most már tudok hegyoldalban fölfele menni. Csak megállnom nem szabad, mert akkor mindjárt kilencven fokos szöget akarok bezárni a földdel, ami egyenlő lenne a hanyatt eséssel. Ilyenkor mindig rám szólnak. Ja, és a lejtőnek menést még meg kell tanulnom. De ami késik, nem múlik!

Ha a Balaton északi partján vagy és eleged van a vízből, menjél fel Hegyestűre. Ennek a hegynek az északi oldalát az 50-70-es években lebányászták függőlegesig. Akkor a természetvédők miatt leálltak a bazalt kitermeléssel és megnyitották a nagyközönség előtt. Monoszló előtt jobbra fordulva aszfaltozott úton mehetsz autóval a kőtárig. Onnan bizony gyalogosan kell fölmásznod a hegycsúcsra! Az eléd táruló panoráma viszont feledteti veled a fáradtságot, az egész Káli-medencét láthatod jó időben. Gyönyörű! A kőtárnál lévő tájékoztató alapján be tudod azonosítani a környező hegyeket-dombokat.(Nem csak Badacsony van a világon!)

Az a gyanúm, hogy jelen állapotomban előbb fogok kiugrani négyezer méterről, vagy részt venni egy drift-körön, mint felmászni Hegyestűre. De a tervekben benne van és ez nagyon fontos. Már a Rehabilitáción is azt mondtam, hogy nekem még nagyon sok dolgom van a világon.

Most éppen megnézem, hogy felszáradt-e már a harmat, és a gyógytornász előtt még teszek-veszek valamit a kertben. Én nagyon élvezem, hogy napról-napra több mindenre vagyok képes, és már jó ideje nem fekszem le pihenni ebéd után…