A fene egye meg, hideg van, nagyon hideg ! Tegnapelőtt szállingózott a hó, nem mentem el sétálni. Tegnap egész nap esett a hó, ebéd előtt mehettem sapkában, kesztyűben sétálni újságért. Az egészben csak az volt a jó, hogy nem fújt a szél ! Délután egy fülésznél volt jelenésem a fájó bal fülemmel és még akkor is szállingózott a hó. Ha szerencsém van, akkor csak egy kis hallójárat gyulladásom van, ha nincs szerencsém mehetek a neurológushoz. Egy hét múlva majd kiderül! A lénye, hogy mindig történik valami. Nemrég jöttünk haza a mai sétából, innét tudom, hogy még mindig hideg van. Ha nem esik az eső és nem tombol a szél muszáj elmennem sétálni. Csak a környéken megyek egy kört, de szerintem jobb gyakorlás, mint bármilyen gyógytorna. Az előbb telefonált az uszodás barátnőm, ha jobb idő lesz a jövő hónapban már mehetek úszni. Ez jót fog tenni a mozgásszervi központomnak, de egy embernek teljesen rám kell figyelnie! Majd kiderül !
Vissza a Rehab-ra!
Amíg odakint voltam három embert, három férfit küldtek haza az osztályról mielőtt lejárt volna a rehabilitációjuk. Az egyik egy fiatalember volt, akinek a lábával törtét valami. Csak akkor végezte a gyakorlatokat a tornateremben, ha valamelyik beteg noszogatta (gondolom útált is bennünket rendesen). Ő végül is nem akart meggyógyulni, hisz akkor munkaképes lenne és mehetne dolgozni. Így pedig élete végéig házhoz fogják vinni neki a pénzt. Őt az együttműködés hiánya miatt küldték haza.
Volt még egy fiatalember akit még megsajnálni sem volt időnk. Egész teste tele volt tetoválásokkal és valamiért tolókocsiba került. A tolókocsiba kerülés minden ember életében egy nagy törés szerintem, mert ezzel elveszíti a saját életre való lehetőségét és megszűnik a mozgásszabadsága is. Lehet, hogy idős korban ez nem okoz akkora törést, és belátni is könnyebb a dolgokat, de harminc körül ez egy katasztrófa lehet. (Az én életemben csak pár alkalommal volt szó tolókocsi használatról, akkor is életemnek abban a szakaszában, amikor annak is örültem, hogy élek.)Szóval ehhez a fiatalemberhez egyik délután bejöttek vacsoraidőben a barátai látogatni, hoztak neki egy dinnyét is. Ebben nem is lett volna semmi meglepő, ha egy kicsit nem lettek volna sokan a haverok és egy kis idő után nem került volna elő egy üveg töményital is.Miután végeztünk a vacsorával mindenki vissza ment a szobájába. A srác szobája az emelet másik szárnyában volt. Állítólag nem lett volna semmi baj, ha este kilenc felé be nem ment volna a szobába az éjszakás ápolónő és meg nem kérte volna a látogatókat a távozásra. Addigra már rég előkerült a füves cigi is, a beteg számára is, és majdnem megverték az ápolónőt. Másnap azt mesélték, hogy a rendőrségnek kellett rendet tennie. Ami tény, másnap reggel a Főorvos felszólította a beteget a csomagolásra és a gyors távozásra. Alakulhattak volna másképp is a dolgok !
A harmadik férfit valamilyen szinten szerintem mindenki szerette. Nagyon hamar híre ment a beköltözésének, mert már másnap reggel arról beszéltek a mámikák a reggelinél, hogy egy férfi meztelenül mászkált éjszaka a folyosón. Na aznap este már sikerült is látnunk. Az éjszakás ápolónők a szobánkban tevékenykedtek, amikor megjelent az ajtóban egy férfi. nem volt rajta semmi más csak egy pelenka. Hát, felemelő látvány egy férfi talpig "napozó"-ban. Na, erre a férfira mindig vigyázni kellett, napközben az ápolónők szerették maguk mellett tudni, feladatokat adtak neki, vagy megkértek valakit, hogy figyeljen rá, amíg eszik.El is neveztük "Bolygó Hollandi"-nak. Széles ragtapaszra rá volt írva a hátára minden nap a keresztneve, és hogy "Rehab". Egy péntek délelőtt egy óra hosszat állt a vizit, mert eltűnt és hiába keresték. Szerencsére sehol sem találtak rá a holttestére, így hát folytatódott a vizit.Kora délután vitte vissza a rendőrség, a szomszéd falu határában járt már gyalogszerrel. Ekkor még mindig maradt az osztályon, de napközben mindig szem előtt volt. Egy éjszaka arra, riadt a portás, hogy valami zajt hallott az előtető felől. Kimenve az épületből a betegünket látta egy emelet magasságban mászkálni a korlát nélküli előtetőn. Az emeleti franciaablakon ment ki, ahol senki sem látta. Nagy nehezen behívták, de reggel fölhívták a feleségét és megkérték, hogy vigye haza a férjét, mert a nap huszonnégy órájában felügyeletet igényel és leköt egy embert, itt pedig erre nincs kapacitás. Ez az ember előző életében sofőr volt, egy balesetben sérült meg a feje, utána lett ilyen.
Eddig tartott a mai energiám. Van még két férfi, akiről feltétlenül írni szeretnék...
