Tegnap lemenünk a Balatonra. A férfiak bort fejteni, én lógatni a lábam a meleg szobában a Nagyinál. Nagyon tél és nagyon hideg van nekem. Ma az orrom hegyét sem dugtam ki a lakásból. Tegnap este nagyon megijesztett a földrengés, én huszonöt éve átéltem a berhidai földrengést is, az sem volt kismiska, de a tegnapi sem, amikor a számítógépasztal zörgöt előttem.Ki is kapcsoltam mindent és lementem a földszintre, mert még elég körülményesen mozgok.
A héten valamelyik nap segítettem az udvarban a térkőről letolni a havat. Végre úgy éreztem, hogy fontos munkát végzek! Nagyon élveztem!
Na, de térjünk vissza a télből 2010 juniusára, akkor legalább meleg volt, én pedig a Rehabon hesseltem.
Szobaszomszédaim egy nap eltüntek, de nem kellett félnem a magánytól, mert jött helyettük új beteg. Először az ablak előtti ágyra hoztak egy szintén agyvérzés utáni rehabilitáltat.Egy idősebb, nagyon jó humorú, nagyszájú, bölcs asszony volt, akivel a következő hetekben nagyon jól kijöttünk.
A középső ágyra az egyik segédápolónő anyósa került, aki akkor már három hete nem állt a lábára, mert annyira fájt neki. Tolószékben tolta be a menye. Itt nagyon hamar elkezdett mozogni, persze mindekinek volt segédeszköze és Ők is csak kísérővel közlekedhettek. Őt látogatta az unokája, a férje, a menye és a fia is.
Az ablak előtti beteget az unokahuga és annak a férje látogatta, később ők is vitték haza. Előtte egy évvel meghalt a férje, éjszaka, de napközben is gyakran sirata. Gyerekük nem született. A két öreglány hamar megegyezett abban, hogy szinte egykorúak, a mellettem lévő dicsekvését mindig a szomédasszonya szokta letörni. Engem az ilyen dolgok hidegen hagynak, nincs nekem időm a marakodásra. Előző életemben sem voltam soha irigy. Egy dolgot nem tudtam velük hosszú hetek alatt sem megértetni, a villanykapcsoló és a szellőző kapcsolatát a vizesblokkban. Egy idő után fel is adtam. Egyre több időt töltöttem a tornatermben, már csak ebédre jöttem fel. Délelőtti progarmomba a fizikon és a tornán kívül beiktatódott a masszázs is. Hogy az milyen jól tud esni ! A tornatermben egyre több és nehezebb gyakorlatot végeztem. Fel tudtam húzni egyedül a sportcipőmet. Kis örömökből áll az élet! Egyre gyakrabban fekhettem bele a torna végén a függőágyba, amit a gyógytornász mozgatott. Ennek is van terápiás célja, ez sokat segít az agyi sérültek egyensúlyának helyreállításában.
Egy ilyen, de kisebb függőágyat beszerzett nekem a családom itthonra is, hogy hétégén tudjak hol sziesztázni, ha jó idő van. A teraszon pedig összeszerelték nekem a hinta- ágyat. Mindig találtam helyet ahol hintázva hallgathattam a rigók énekét. A családiháznak is meg vannak az előnyei !
Nekem világéletemben egy szemüvegem volt, az pedig a szememen. Nem kellett keresni. De most volt "látó" és "olvasó" szemüvegem. Valamelyiket mindig kerestem (azóta is), volt hogy ráfeküdem, ráültem. Minden héten megjelentem az optikusnál. Csodálom, hogy még tudtak nekem örülni.
Volt két délutáni foglalkozásom is, a logopédus és a zeneterápia. Legközelebb mesélek Róluk...
