Túl vagyunk végre a Karácsonyon. Én nagyon szeretem még az új életemebn is, csak teljesen megváltoztak a dolgok. Betegségem ellenére a fiúk segítségéval próbáltunk mindent úgy csinálni, mint régen. Csak az időjárási frontokal nem számoltunk! Mióta hozzányúltak az agyamhoz a legkisebb frontot is megérzem, a nagyok pedig rettenetesen megviselnek. Vasárnap lementünk a Balatonra a Nagyiékhoz karácsonyozni, de ebéd után vissza kellet jönnünk, mert az egekbe szökött a vérnyomásom, izzadtam, fájt a fejem. Új életemben most fordult elő először, hogy útköben elaludtam a kocsiban. Na ennyit a nyavajgásról.
Az Ünepek alatt volt időnk megvitatni a fiúkkal a blogomat. Ők mindennapos látogatóim voltak a kórházban. Az egyik szernt csak érintőlegesen írok olyan dolgokról, amik szerinte nagyon sorsfordítóak voltak (pl. félrenyelés).Nme hiszem, hogy bárki jókedvűen tudna írni arról, hogy megint mehalt egy kicsit és megint megmentették. Nekem még ilyen visszafogottan is megrázó élmény volt. Fátylat rá, élek.
A fiúk másik észrevétele az volt, hogy nem mindig tényszerű az írásom.Én nem tényregényt írok ! Már többször elmondatm, hogy sokat és nagyon életszerűeket álmodtam Pesten. Az álmaimat gyakran kötötem össze a valósággal. Ezért volt szinte minden ápolónőnek fehérvári hasonmása az ismerőseim közül. Az én Íntezív Osztályos élményeimben benne vanak az álmaim is.Én így éltem meg a bentfekvést ! Soha ne kelljen megtapasztalnod, hogy ez milyen! Lehet, hogy nem minden tényszerű, de nekem nagyon valósághű. ( A fiúk szerint, jobb ha nem tudom milyen volt ott.) Két dologra emlékszem nagyon. Az egyik, hogy kikötöztek az ágyhoz és nem is egyszer (biztosan nagyon izgága voltam). A másik, hogy minden látogatáskor leírtam, hogy haza akarok jönni. De azt hiszem erről már írtam.
Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy a blogot én írom ! Mindenki olyan blogot ír magának amilyet akar vagy tud. Nekem erre futja. Egy biztos, elértem a célomat, amit már leírtam azok nem térnek vissza álmomban.Nagyon rosszul alszom,de mindig azokkal a dolgokkal álmodok, amiről még nem írtam.
Mára ennyi telt, legközelebb az utolsó pár Pesti nap élményeit írom le...