Egyet le kell szögeznem, nagyon hosszú volt az az egy hónap az Intenzíven.
Ma kezembe került az a füzet, ami utoljára volt velem, ami elkísért a Rehabilitációig.
Több okból vagyok nagyon fáradt. Az első a fenti füzet, ha ezek közül valamelyikbe belelapozok oda az egész napom. Bennem még mindig nem alakult ki betegségtudat, és nagyon rossz dolog látni, milyen nagyon rosszul írtam még május elején is és én milyen büszke voltam arra, hogy tudok írni.
Aztán beindult a mézeskalács üzem. Még délelőtt begyúrtam a tésztát, és most késő délután ki is sütöttem kb a negyedét. A többit majd holnap. Aztán hétfőn délelőtt jöhet a díszítés, kedden pedig a csomagolás. Úgy gondoltam, nem hagyhatom cserben azokat akik éveken keresztül megszokták tőlem karácsonyi ajándékként a mézeskalácsot csak azért mert a tavasszal kaptam egy agyvérzést. Aztán majd meglátjuk mi lesz az eredmény.
Fáradtságom harmadik oka az elliptikus bicikli, amit, most hogy egyik gyógytornász sem jön, minden nap szigorú felügyelet mellett taposnom kell.
Ezek után ültem le ide, hogy megírjam mai blogomat. Fiaim már kezdik megszokni legújabb hóbortomat, aminek az is a következménye, hogy most már szívesebben beszélnek az Intenzíven töltött időmről, amire eddig mindig azt mondták, hogy jobb ha nem tudok róla. Már meséltem arról, hogy találtam a mobilomban egy képet amire nem emlékeztem és amit én készítettem az agyműtétem utáni első, osztályos látogatáson (nem az intenzív). Halvány emlékképem volt a férjemről, nagyfiamról és Zsuzsáékről, akik szintén meglátogattak. Még a hányás is rémlik valahonnan mélyről. De, hogy felhívtam a férjemet miután elment tőlem, és még egyszer megbeszéltük, hogy holnap találkozunk, erre nem. A férjem számára ez az utolsó beszélgetés előző életemből, nekem pedig a műtét előtti előző reggeli hívás.
Hát ilyen kiszámíthatatlan az élet, de azt hiszem erről már polémizáltam.
A következő napokban, ha időm engedi többet fogok írni. Két okból: 1.soha nem érek a történetem végére. 2. Változatlanul rémálmaim vannak éjszaka, és ezek megszüntetése miatt kezdtem el írni a blogomat.
