Tegnap megint nem jutottam a géphez, mert már délelőtt elfáradtam a délutáni vendégségre való lelassult készülődésben. Hiába, el kell ismernem, az állóképességem még nem a régi. Tegnap a barátnőm és férje jött Katalint köszönteni. Tegnapelőtt a kolléganőim orvostól mentes része látogatott meg. Csütörtökön a rendszerválás előtti munkahelyemen voltunk, mert az egyik ott dolgozó meglátogatott az Intenzíven. Szerdán pedig a 10 évvel ezelőtti kolléganők látogattak meg. Hál Istennek rengeteg ajándékot kaptam, de leginkább a szívemnek nagyon kedves virágokat. Mostani kolléganőim hoztak nekem két tepsi nagyon finom házi süteményt, hogy én neki ne álljak sütögetni( nem is tudnék).Nem gondoltam volna, hogy néhányan ilyen önzetlenül szeretnek.Egyik este pedig a nagyfiam segítségével készítettünk nagyon finom sütés nélküli édességeket.
Egész héten nagyon sok üzenetet kaptam neten és mobiltelefonon is.Sokan hívtak vagy a vezetékes telefonon vagy a mobilomon, hogy jókívánsáaikat fejezzék ki névnapom alkalmából.Soha ilyen jól nem estek még ezek az üdvözletek és soha nem éreztem még ennyi felém irányuló szeretetet. Most minden pozitív visszajelzésre szükségem van, hiába vagyok én egy pozitív beálllítottságú ember.
Na, ez volt a jelen és most vissza múltba, hiszen azért kezdődött az egész.
Családom tagjai minden nap meglátogattak. Nagyfiam aki Pesten lakik és dolgozik minden nap az ebédidejét feláldozva jött, az első látogatás 13-15 óráig volt. A második látogatás 17-18 óráig tartott. Mindkét fiam munkahelyén nagyon toleránsak votlak, a nagy egy hónapig nem ment vidékre dolgozni, hogy naponta meglátogathasson és az ebédidejét is meghosszabbították. A kisebbik naponta egy órával előbb eljöhetett a munkahelyéről, hogy ötre Peste érjen.
Pedig az első időben mélyaltatásban voltam, csak a kezemet tudták fogni, minden reakció nélkül.Mindig szegény Apjuk volt az akinek már nem jutott kéz, Ő általában a lábamat masszírozta. Kisfiam azt mondta, Ő akkor kezdett bízni a felgyógyulásomban, amikor pár nap múlva megszorítottam a kezét, miközben ő könnyeit hullatta miattam. Később mesétle, hogy ő tudja, hogy mindenkinek fel kell nőnie egyszer, de nekik miért így kellett, miért nem készítettük föl Őket arra, ami Pesten történt. Azért, mert ez a lehetőség még rémálmaimban sem fordult meg a fejemben, én csak 6 napra mentem az Amerikai útra. A munkahelyi búcsúzásom is csak másfél hónapra szólt (még mindig nem vagyok munkaképes). Kisfiam annyira szerette volna, hogy meggyógyuljak, hogy még Cilit (Toyota Celika, ötezer éves, gyermekkori álma) is képes lett volna eladni, ha ezzel segít nekem. Imádom Őket !
Nagyon lassan, napok alatt ébresztettek fel a mélyaltatásból és a csövek száma még mindig nem csökkent.Hiába voltam ébren két alvás között, a tubus miatt nem tudtam beszélni, tehát képtelen voltam a kommunikációra.
Volt még egy rendszeres látogatóm, de róluk majd holnap...
