Most az új életemmel kezdem. Ma van a névnapom, tegnap, ma, holnap, holnapután vendégeim jönnek.A tegnapi készülődés úgy elfárasztott, hogy tegnap este még számítógépezni sem volt erőm. Korán lefeküdtem.a reggel viszont kisfiam ébresztett két puszival és marcipánkenyérrel.Mától kevesebbet dolgozom és többet pihenek.
Na, most már tényleg az utolsó órái következnek régi életemnek:
Hajnalban felébredtem azok után, hogy azt hittem aludni sem fogok tudni. Szükség is volt rá, mert hamarosan jöttek, hogy feltegyenek egy katétert amire szükség volt a műtét miatt. Természetesen ez sem volt egyszerű dolog, mert semmi sem ott van ahol lennie kellene. Innentől kezdve ágyhoz voltam kötve, ezért 6 óra után felhívtam életem párját és több mint fél órát nyünyörögtem vele telefonon. Először ismertem be, talán még magamnak is, hogy félek, nagyon félek a műtéttől.De mindenki előtt nagyon erősnek mutattam magam, mert meggyőződésem volt, hogy ezt kell tennem. Miért izguljanak értem ? Arra lesz még idő ! Amúgy én komolyan elhittem, hogy csak kivesznek hátul egy agydaganatot és hat nap múlva, Húsvét után kedden már haza is jöhetek.
A telefonálás után hamarosan jöttek értem és bevittek az altatóorvoshoz a műtőbe.(Elveszítettem az időérzékemet, csak azt tudtam, hogy nyolc órára, már műtétre teljesen előkészítve kell lennem). Arra emlékszem csak, hogy nagyon hideg volt műtőben és beszélgettünk az altatóorvossal.Aztán filmszakadás. Műtét.
A többit már csak elbeszélésből tudom. A nagyfiam kétszer meglátogatott az Intenzív Osztályon a műtét napján.
Másnap (csütörtökön) kivittek az Osztályra. Jól voltam. Sms-t küldtem mindenkinek, hogy túl vagyok a műtéten.(Az utána történtek miatt hetekig nem tudtam sms-t küldeni, mert nem láttam rendesen a telefonom kijelzőjét, tehát az agyműtét során nem sérültek a látóidegeim.) A telefonomban őrzök egy fényképet, amit akkor készítettem amikor aznap meglátogattak, de erre sem emlékszem. Hánytam is a látogatás alatt, de azt mondták nekik, hogy ez egy agyműtét után teljesen természetes. Aztán Ők hazamentek én pedig maradtam.
És eljöve az éjszaka, akkor még nem tudtam, hogy régi életem utolsó estéje...
