Hát elvoltam magamban, és nm is unatkoztam. Munka volt bőven, inkább az a gondom, hogy nem mindent tudok megcsinálni, és nem is csak azért, mert a koromnál fogva lassabb lettem, hanem mert az egyensúly problémáim miatt nem tudom megcsinálni. Nem azt mondom, hogy az ablakpucolás hiányzik, mert azt hiszem kevés ember van akinek ez a hobbyja, de valami segítséggel muszáj lesz megcsinálni, meg a takarítást is, hiszen szerencsére egyre gyakrabban jelzi érkeztét a tavasz.
A tavasz közeledtét egyre több tény is jelzi. Szerencsére emelkedett a hőmérséklet, énekelnek a madarak, duzzadnak a bimbók, hosszabodnak a nappalok. Nem hiszem, hogy van ember, aki a hangulatának nem tesz jót a hosszabb ideig tartó világosság, időnként egy kis napsütés is. Szinte észrevétlenül kihajtott a barka. Mondhatnám, hogy eljött végre az én időm, hisz naponta többször kimehetek megnézni, hogy az elmúlt egy-két órában mennyit nőttek a virágok. Szoros felügyelet mellett virágzik lassan el a hóvirág, és minden nap többször leltárba veszem a nyíló tőzikéket, ibolyákat. Ma fedeztem fel, hogy már kezd kibújni a gyöngyvirág hajtása is, és lassan egyre több tavasz hagymás kezdi meg virágzást. És sajnos jelentkezett az allergiám is, leginkább a szememen. Szenvedek is tőle tisztességesen. Valószínűleg egy szemészeti kontroll lesz az eredménye.
Szóval minden a tavasz közeledtét, a megújúlást jelzi csak én vagyok levert. Utoljára a negyvenedik születésnapomon fordult elő, hogy végigsírtam az egész napot. (Van aki azóta is emlegeti.) Most már két napja túl vagyok az idei esedékes születésnapomon (a fiúk meg is leptek), és egy jottányit sem változott a már egy hete tartó letargiám. Nem csak azért, mert már soha többet nem kezdődik ötössel az életkorom, hanem, mert egyszerűen hihetetlen, hogy már ennyi. Időnként minden különösebb ok nélkül sírva fakadok. Pedig minden okom meg lenne az örömre, és erre több ismerősöm is rámutatott már. Az első és legfontosabb, hogy élek. Élek az előzmények után! És állítólag annak is vigasztalnia kellene, hogy sokan meg sem érik ezt a kort. Aztán az idei év a kakas éve, és én kakas vagyok, de mielőtt egy kicsit repülnék és élvezném a világot, van mellettem valaki aki mindig visszarángat a földre. Az idei év a szűk családi körben tele van kerek születési évfordulókkal, és lesz két esküvő is, ahol nagyon szépnek kell lenni (nekem, ha, ha...). Tehát össze kell kanalaznom magam, ha meg akarok felelni mindenki elvárásának, de leginkább, ha meg akarok felelni magamnak. Tudom, hogy nem lesz attól szebb a világ, ha én sajnálom magam, de ez nem mindig függ az ember óhajától. Nehéz szárnyalni akkor, ha mindig megtépázzák a tollaidat. (De nem sajnálom magam tovább, mert megint sírás lesz a vége.)
És ma még telihold is lesz...
